Nektek hogy sikerült a viszonzatlan szerelmet "leküzdeni" vagy túlélni?

Kitalálod miért lett fontos számodra és eléred, hogy már ne legyen az.

Addig fájt, míg bele nem untam. Utána már nem érdekelt. Keserves...

Sehogy. Nem sikerült.

A szerelem viszonzott. Ha nem viszonzott az nem szerelem, hanem unaloműzés. A sebek nyalogatása az üresjáratban elfoglaltságot ad.

3 évig mentem utána, és semmi sok depresszió stb, aztán meguntam és folyamatosan vesztem el felé az érdeklődést szerelmi irányból, előtte meg nem volt olyan amit ne tettem meg volna érte :/

Három évig szenvedtem, aztán megismertem a jelenlehi párom. Utána már nem számított, azóta sem számít. Előtte évekig fent maradtam éjfélig hogy a születésnapján felköszöntsem és mindig elmondta hogy neki ez sokat jelent, idén egyáltalán nem köszöntöttem fel. Az ilyebekből tudom hogy már túl vagyok rajta

kb2évig szendvedtem aztán a tàvolsàg sokat segitett nem làttam minden nap és egyre messzebrekerültünk ő màr ha jol tudom egyetemen tanul és van bnője .

lehet, hogy sokára találtam rá erre a kérdésre, de nekem az sokat segített, hogy változtattam a frizurámon (ez dobott az önbizalmamon) és (eddig még csak) egyszer le is írtam minden gondolatomat neki egy levél formájában, habár ő valószínűleg sosem fogja olvasni, mert nem tervezem neki odaadni. próbálok változtatni a mindennapjaimon, letiltottam messengeren, hogy ne lássam, hogy mikor elérhető és ne akarjak folyamatosan ráírni... másokkal barátkozok, hogy ne akarjak odamenni hozzá beszélgetni... kisírom magamat, amikor úgy érzem, hogy jól esne... és próbálom a pozitív oldalát nézni annak, hogy elhagyott, örülni a szingliségnek és nem beleugrani egy másik kapcsolatba...