Csak én érzem így hogy az élet egy olyan verseny ahol a résztvevők egymást taposva rohannak a semmibe?

Pontosan. Minnél jobb munka, minnél több pénz, minnél kedvezőbb körülmények, minnél jobb orvosi ellátás, hogy minnél később haljak meg.

Igazából ennyi az egész. :/

Igen, teljesen igazad van. De hát valahogy csak el kell tölteni azt a pár évet, amíg itt vagyunk, nem? Vagy mit csináljunk, lőjük le magunkat?

Én nem sportolok semmit, annál lustább vagyok, de vannak sportoló barátaim, őket szoktam heccelni azzal, hogy tök jó, hogy sportolsz, legalább te leszel a legegészégésebb hulla a temetőben.

Előbb-utóbb mind oda jutunk, és a fiaink, és az unokáink, és az ükunokáink is... de ennyi erővel leülhetnél, és megvárhatnád, amíg éhen halsz, akkor legalább a kajára sem lesz gondod.

Nyilván, dehát versengeni klassz és izgalmas dolog.

Gyakorlatilag minden versengés, ha belegondolunk. Én például szeretek eljárni a haverokkal focizni, és igen, jobban szeretek győzni, mint veszíteni, de már maga a versengés is tök izgalmas, én lövöm-e jobb helyre a labdát, vagy a kapus vetődik-e gyorsabban, itt is versengés van köztem és a kapus között.

Vagy a pókerezés is ugyanúgy versengés, egy minimális pénzt lehet nyerni, de a lényeg úgyis a versengés öröme. Vagy a Honfoglaló, ott is a versengés örömért játszik az ember, nem azért, hogy 1000 játék után kap egy ajándék egérpadot vagy valami ilyesmit.

Versengeni király dolog, élvezetes, ez adja az élet értelmét és élvezetét, én szerintem.

Én legalábbis személy szerint inkább "versengek", mintsem hogy egy kis erdei házikóban éljek, műveljem a kis földemet és elmélkedjek az élet nagy dolgain.

Ha megiszol egymás után két espresso kávét, akkor egy 0,5-1 órára te is át tudod érezni ezt az érzést.

Lényegében igen. Egyébként a versengés, a játékosság tök jó dolog szerintem.

"Én legalábbis személy szerint inkább "versengek", mintsem hogy egy kis erdei házikóban éljek, műveljem a kis földemet és elmélkedjek az élet nagy dolgain."

Ezzel viszont nem értek teljesen egyet, én inkább az erdei házikót és az elmélkedést választanám. Persze csak akkor, ha lenne legalább 1-2 ember, akikkel kb. napi 1-2 óra hossza erejéig személyesen tudnék beszélgetni. Nem vagyunk egyformák. :)

"Persze csak akkor, ha lenne legalább 1-2 ember, akikkel kb. napi 1-2 óra hossza erejéig személyesen tudnék beszélgetni. Nem vagyunk egyformák. :)"

Persze, nem vagyunk egyformák, mindenki számára más az "élet értelme". Egyik sem jobb vagy rosszabb cél a másiknál, egyszerűen mindenki másra vágyik, de nincs ezzel semmi baj. :)

Nem csak te érzed így. Én is így érzem. És a face is nagy szerepet játszik a mai társadalomban. Mindenki a tökéletes fotóit pakolgatja ki, mutogatja magát, hogy bebizonyítsa, már igen neki van a legtökéletesebb élete. Már alapból egy állás betöltéséért is versengeni kell. Mindenhol csak ez megy. Az első válaszoló is szépen leírta.

Viszont összegezve (nem azért, mert nekem nem lennének siker élményeim vagy nem nyernék semmiben) én mindig oda lyukadok ki, hogy semmi értelme az egésznek. Én még, ha pl. véletlen nyerek is egy játékban, tökre kellemetlenül érzem magam, mert a másik fél "csalódott".

Igazából sok esetben szerintem az emberek túl elvakultak ez ügyben. Szerintem az élet értelme az lenne, hogy az emberek emberileg értékesebb legyenek. Értékesebb kapcsolatok szülessenek, amiben lehet egy boldog életünk.

Én rosszabbnak érzem: kb. mint valami MMA mérkőzés.

Valóban sokan a semmiért rohannak, azaz a pénz miatt, amit nem tudnak magukkal vinni a temetőbe, de mégis megvesznek érte.

Kis célok, remények lennének a fontosak, úgy talán elviselhető lenne az élet.