Miért nem tudok érvényesülni az életben?
Gyerekkorom óta problémáim vannak mind az emberi kapcsolatokkal, mind a tanulással. Kiskorom óta nem tudok normális kapcsolatot kiépíteni senkivel, ebbe a családomat is beleértem. Nem vagyok beszélgetős típus, inkább nem szólaok meg csak nehogy valakinek baja legyen velem.
Mindig jó tanuló voltam (4-es 5-ös), elit gimnáziumban végeztem 5-ös eredménnyel, majd 4-es 5-ösre leérettségiztem, de sajnos egyetemre nem vettek fel. Ez sokként ért, mert én hittem benne. Újrapróbáltam az érettségit egy évre rá, de akkor sem sikerült jobban mint az azt megelőző évben. Idő közben elmentem dolgozni. Minden munkahelyemről kirúgtak, mert hogy "jött jobb képesítéssel rendelkező" ember, vagy csak szimplán felszmolták azt az osztályt amin dolgoztam.
Már elmúltam 25 éves és nincs szakmám, soha nem volt párkapcsolatom, a családommal meg inkább nem állok szóba, mert nekik csak rosszat jelentek, csak egy problémás ember vagyok, jobb nekik nélkülem.
Kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon miért vagyok minden téren ennyire sikertelen az életben. 16 év nyelvtanulás után egy rohadt nyelvvizsgám sincs, nincs se szakma, se párkpcsolat, se barátok, se szeretet az életemben.
100% hogy ennek én vagyok az oka, csak azt nem tudom miben kellene változtatnom ahhoz, hogy legalább annyit érjek a Földön, mint a többi ember.
Valaki érzett már hasonlót az életében?
25/N
válasza:
válasza:Velem is hasonló, én 24 éves vagyok. Nekem annyi a szerencsém, hogy anyukámmal jól kijövök, nekem csak ő van. Kapcsolatom nincs, hatalmas csalódásaim voltak, ezért nem is nyitok senki felé. Meg elvagyok magamban.
Sajnálom, hogy te is ilyen helyzetben vagy.
Egyébként dettó ugyanez, a tanulás része is hasonló, a nyelvvizsgán én is ki vagyok bukva, hogy még nem jutottam el odáig. Nem tudom, szerintem élnünk kéne. úgy igazán, az lenne erre a megoldás. Egyszer élünk, és mi mindent olyan rosszul, torzan látunk. Így telnek el az éveink, látjuk, hogy sehova se jutunk, csak egy helyben toporgunk, a fiatalságunknak pedig lassan vége. Később már nem tudjuk visszahozni. Akkor fogjuk ezt igazán bánni, hogy anno feladtunk és nem mertünk élni, ahogy kellett volna. Mert valahol ez van. Nincs motiváció. Ha van is, akkor újabb kudarc és megint kezdhetjük újra az egész "álljunk talpra" dolgot.
Egy hosszú nyugalmas önismereti út szerintem sokat segítene. Legalábbis szerintem. Nekem jót tenne. Valahol innen messze, egy kis ideig. Aztán valamerre úgyis irányt venne az életem és meg tudnám mondani, hogy mi a jobb a kettő közül. Fel a fejjel mindenesetre! Ha gondolod, írj. Egy kis beszélgetés sosem árthat.
válasza:Éreztem már hasonlót. Mérnöki diplomám is van, plusz jó tanuló voltam mindig, a munkában meg szorgalmas. Mégis kudarc volt az életem, egészen addig míg egyszer és mindenkorra fel nem mondtam és soha többé nem követtem el magam ellen azt a halálos bűnt hogy alkalmazott legyek. Szabad emberként napról napra sikeresebb lett az életem minden téren.
Meg is jelent egy találó című könyv: Csináld, amit szeretsz - és a pénz követni fog! - Marsha Sinetar 2008. Meg sem kell venni mert a címében benne van a lényeg. Egy munkahelyen hogy csinálhattam volna azt amit szeretek? Következésképpen hogy lettem volna abból gazdag és sikeres?
válasza: válasza: válasza:Bizonyos értelemben hasonló vagyok, csak sikertelenebb szériában. Meg kellene növelni az önbizalmadat, kissé rámenősebbnek lenned. Biztos van olyan dolog az életben, ami érdekel, amit tudsz, szeret csinálni. Erre dolgozz rá, e mentén képezd magad és légy azon a területen egyéni vállalkozó.
Nyiss kicsit jobban az emberek felé, hátha valaki észrevesz benned valami értéket, ami mentén ki tudnál bontakozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!