Rajtam kívül más is ilyen?

Van, de közben rájöttem, hogy nem az elszigetelődés a megoldás, hanem a változás. És itt most nem nagy változásokról beszélek, hanem kicsikről.

Végy példát a természetről. Láttál már hirtelen nagy változásokat végbe menni rajta? Dehogy, van hogy évekbe, évtizedekbe, vagy hosszabb időbe telik, míg tökéletesít valamit.

Ennyire szélsőségesen nem,de én hasonló vagyok.

El nem üldözök senkit,meg van azért néhány jó ismerősöm,illetve a munkahelyemen is elvagyok,de valójában nem szeretem az emberek nagy részét,nem ismerkedek,egyedül élek a magánéletben,amúgy meg végzem a munkámat és a hobbimat,és a Fiamnak segítek.

Az emberek nagy részét gátlástalan,irigy,megbízhatatlan,önző primitív taplónak tartom (nem általánosítás!),nem kívánom az ilyenek társaságát.

Meg nem fogadtam semmit,de nekem így a jó.

Jelen, de részemről ez a csalódás dolog kölcsönös. Az emberi interakciók kettőn múlik.

Úgy érzem, hogy nekem a legjobb, ha nem foglalkozom az emberekkel, és magányos tevékenységet, munkát választok. Emellett legszívesebben egy lakatlan szigeten, vagy zsákfaluban élnék.