Legyünk még barátok vagy felejtsük el?

Az van hogy van egy nagyon jó barátom akivel nem rég óta ismerjük egymást de már az első hónap elteltével állandóan veszekedünk. Én 16 vagyok, ő 15. Egy suliba járunk,de messengeren ismertük meg egymást. amikor megismertem akkor is minden nap írtunk. Azóta is minden nap. Szeptemberbe ismertem meg és azóta tényleg minden nap. Velem az a baj hogy féltékeny vagyok ha mással van és nagyon ingerlékeny,de szinte csak vele. Őt ugye ez zavarja,de próbált már változtatni úgy ahogy énis,de nem nagyon sikerült,csak egy kis időre.Mivel egyszerűen nem bírom elviselni ha mással van és irritál is,mert sajnos eleg jól ismerem azokat akikkel van és nem szeretném hogy hülyeséget csináljanak. Télen nagyon össze vesztünk mert szinte nem írt mert az uncsitesójánál volt,és nem akart kibékülni,de elértem hogy mégis kibéküljünk. Egy ideig minden simán ment de utána újra veszekedések lettek. Közbe az anyukáját is megismertem és ő segített kibékülni. egy idő után azt találták ki hohy menjek velük nyaralni mert nagyon megkedveltek és bele mentem. Sajnos amikor csak össze veszek a barátommal akkor mindig megkérdezem hogy miért engem visznek el nyaralni,miért nem mást. azt mondja ő is és az anyukája is hogy én másabb vagyok mint a többi barátja és jobb is. Igaz hogy mindig azt nézem hogy neki mi a jo és igyekszek a kedvébe járni hogy jó legyen neki. Nagyon megbízik bennem és olyan titkokat is elmondd amit egyetlen másik barátjának sem. De mivel továbbra is talizgatott más barátjával is,ezért féltékenységből azt akartam hogy csakis havonta talizgasson. Mivel nagyon akar barátkozni ezért be is tartja. Elkezdődött a nyári szünet és az első nap már talizott is azzal a barátjával aki elég rossz hatással van rá és ki is rugattuk a barátom anyukájával abból a suliból amibe járok. Van egy másik barátja is aki tudja hogy azt kértem hogy ne talizzanak csak havonta. ő elfogadta még úgyis hogy neki is a legjobb barátja a barátom. Mostanába viszont azt érzem hogy kezdek belefáradni ebbe. tudom hogy túlzásba viszem,és nagyon rá vagyok akadva a barátomra. Volt már egy másik kérdésem is és akkor is ezt mondtak. Tudom hogy féltékeny is vagyok de nem birok ezzel mit csinálni,pedig nagyon is akarok,csak ha nem féltékeny vagyok akkor ideges. Tudom hogy velem is sok baj van,de úgy gondolom hogy nem csak velem. Sok minden volt megbeszélva amit nem tartott be(most talikra értem vagy hogy elmegyek vele az orvoshoz). Mivel nagyon hirtelen haragú voltam ezért az anyukáját is állandóan zavartam és szerintem nagyon is elege lett belőlem. Múltkor is vettem az anyukájának egy kis ajándékot azért hogy ne haragudjon azért amiért egyből neki írtam amikor a fia megbántott. azt mondta nem kellett volna mert nem haragszik. Tényleg egy erős barátságról van szó,de mostmár én nem nagyon barátkozni vele,de mostmár ő akar nagyon(ez olyan mint télen volt,csak most fordítva). Tisztába vagyok azzal hogy féltékeny vagyok és hirtelen haragú mert állandóan megharagszok akkor is ha nem ír. Esetleg mivel tudnám lekötni magam,főleg hogy megint megy az uncsijához. a nyaralás csak júliusba lesz de sajnos állandóan veszekedés van. Ami még fontos az az hogy mindketten fiúk vagyunk és semmi szerelem! csak barátok vagyunk,legjobb barátok. azon is gondolkoztam hogy attól félek hogy más lesz a legjobb barátja ami nekem nagyon rossz mert ha egyszer a legjobb vagyok akkor nem szeretnék kevesebb lenni a szemébe. Gondolkodtam már a pszichológuson,de nem biztos hogy megoldható,azért is írtam ide. Örülnék ha tudna valaki segíteni mert már tanácstalan vagyok. azt mondta mindig a barátom hogy nyáron majd úgyis jobb lesz,és eddig minden nap átjött,tegnap meg stranda vittük mi el. Nem tudom hogy m,egéri-e még barátkozni,vagy felejtsük el.