Csak én érzem úgy, hogy semmi értelme az életnek? 18/F

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem fog tetszeni amit most írok, főleg olyanoknak, akik jelenleg jól érzik magukat az életben.

Úgy érzem, hogy szinte semmi értelme ennek az egész életnek. Megszületünk, élünk pár évtizedet, aztán vége mindennek. Bárkik is voltunk, bármit is értünk el az életben egyszer ugyanúgy meghalunk, és ugyanúgy elfelejtenek minket idővel. ( Nem, mintha akkor már számítana bármi is nekünk, mivel akkor már nem létezünk. )

Hihetünk mesékben, hogy ez meg az lesz a halál után, de nagy valószínűséggel semmi nem lesz.

Az a helyzet, hogy térben és időben szinte semmit nem számít egy emberi élet.

Ezen kívül nagyon igazságtalan ez az egész. Valakinek szerencséje van, jó helyre születik, sínen van az élete, valaki meg nem tud kitörni a nyomorból egész élete során.

Valakinek a szülei építenek házat, valakinek, meg több, mint tíz évig dolgozni kell érte.

Most mondhatjátok, hogy ez a mai fiatalság, de nem látom értelmét a munkának sem.

Van pár ember aki tényleg azt csinálhatja, abból élhet amit szeret, de ez az emberek nagy részére nem igaz.

Aztán ki akar több évtizedig olyan munkát végezni heti ötször napi 8 órán keresztül ( ha nem tovább ), amit nem szeret, aztán a minimálból tengődni, amíg más milliókat keres.

Ki akar alkalmazottként, rabszolgaként, más szekerét húzva élni?

Csak én érzem úgy, hogy igazságtalan, szinte értelmetlen az élet? Ti, hogy vagytok ezzel?