Tavkapcsolat és szigorú szülők?

7 hónapja ismerkedtem egy férfivel. Külföldön élő félig magyar. Eléggé jól tud magyarul. Múlt héten találkoztunk. Beütött nagyon a szerelem. Végre találkozhattunk, lathattuk egymást előben nem csak Skype - on. Nagyon szerelmesek vagyunk s imádjuk egymást. Közös barátaink szerint is nagyon össze illünk. Mi is úgy érezzük megtaláltuk a másikban azt amire szükségünk van, hogy mi egymásnak lettünk rendelve. Utánna vissza utazott külföldre. Nem gondoltam h a távolságot ennyire nehéz elviselni. H nem látom előben, nem foghatom a kezét, nem érzem az illatát, nem karol át. Van míg pár hónap míg újra találkozunk. Az egyik probléma h én míg gimibe járok.5 osztályosba s van míg 2 évem. Utánna tudok külföldön is tanulni, vagy Pesten. Mindegy lesz hol mert neki Pest is közel van. Én vidéken élek míg szüleimmel. Ők nem tudnak a több mint fél éve tartó kapcsolatomrol. Ha bármi fiurol volt szó mindig csak a problema ment. Nem akarják míg h legyen valakim. Ez zavarja a párom nagyon h a szüleim nem tudnak róla. Egy hónap múlva töltöm a 18 at. Azt beszéltük h akkor elmondom a szüleimnek. Nem várom. Nem tudom h mondjam el s legfőképp nem akarom h eltiltsanak tőle. Mit tudom én elvegyek a telefonom h ne tudjak vele beszélni stb. De ha 18 leszek megváltoznak elvileg a dolgok nem? Felnőtt nő leszek, habár nem önálló egzisztenciával rendelkező. H birjam míg ki ezt a 2 évet míg le érettségizem. Párom jönne többször ide hozzám de szüleim miatt nem lehet. Mit csináljak? S h birjam a tavkapcsolatot? Annyira nehéz de ha egyszer tudom h ő az igazi? Bár elrepülne gyorsan az idő vagy nem lennének ilyen szigorúak a szüleim. Úgy érzem depresszios leszek mint régen mikor súlyos beteg voltam. Van egy helyet egy probléma most amit nem tudok megoldani. Annyira hiányzik a szerelmem nem tudok mit kezdeni magammal. S senki nem tud vigasztalni mert szüleimnek nem mondhatom el mi a helyet. Barátaim meg elfoglaltak s nem akarom őket amúgy se ezzel terhelni. Közeledik a szülinapom tényleg. Félek. Mi lesz a jövőben ha tényleg elmondom anyáéknak h van egy férfi ( 22 éves egyetemista) akiért dobog a szívem, aki a mindenem akivel le akarom élni az életem. S ha ez megoldodna amit kétlek akkor talán minden jobb lenne mert többször tudnánk találkozni. A szilvesztert is együtt akarjuk tölteni Pesten. H h lesz s egyáltalán elengednek e nem tudom. Fhu borzasztó lehet magam hallgatni sajnálom h ennyi sokat írtam s panaszkodom de ha valakit megérint a történetem s van ötlete s tapasztalata távkapcsolat és szigorú szülők terén kérem írjon. Nagyon nagyon hálás lennék. Szükségem van valaki segítségére! El vagyok keseredve mélyen.