Nem érti meg, hogy nem szeretnék a legjobb barátja lenni. Hogyan értessem meg vele anélkül, hogy bunkó lennék?

Van egy lány, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, együtt nőttünk fel. Tulajdonképpen ez a probléma is már szinte velünk egy idős. Alapvetően nincsen vele semmi bajom, nem utálom, nem haragszom rá stb., sőt néha még tényleg jó is vele beszélgetni, de ennyi. Én többet nem tudnék elképzelni vele, mert egyszerűen nem kedvelem annyira, mások vagyunk és nekem ő túl "sok". Ennek ellenére ő azt szeretné, ha mi nagyon jó barátnők lennénk, akik mindig mindent együtt csinálnak, mindenhová együtt mennek és többet szeretne velem beszélgetni, találkozni. Sőt, most még azt is kitalálta, hogy össze akar velem költözni....

Én sosem akartam őt durván megbántani és eleve abszurdnak tartom azt, hogy oda álljak valaki elé és megmondjam, hogy "mi márpedig nem vagyunk annyira jóban", mert úgy gondolnám, hogy ezt az ember érzi és nem kell a szájába rágni. Viszont az eddigi próbálkozásom nem jött be. Én naivan azt gondoltam, hogy ha majd nem keresem, nem vagyok érdeklődő és nagyobb távolságot tartok, lemondom a találkozókat stb., akkor majd ő is elgondolkozik rajta, hogy talán ezt nem kellene erőltetni. Legalábbis én így tennék, ha azt látnám, hogy nem érdeklem a másikat. Viszont nem ez történik, hanem akkor elkezd állandóan hívogatni, írogatni, üzengetni közös ismerősökkel és még arra is képes, hogy minden szó nélkül beállít hozzánk, hogy "megérkeztem". Sőt, még a szüleinek is szól, hogy ők beszéljenek az én szüleimmel és kb. számonkérik, hogy én mégis miért nem vagyok hajlandó találkozni a lányukkal.... Utána, ha valahol összefutunk, találkozunk és beszélünk, akkor pedig úgy viselkedik mintha nem is történt volna semmi és akkor újra elkezd nyomulni és így tovább...szóval ez egy ördögi kör.