Mi volt a legszomorúbb dolog amit valaha tapasztalatok az életben? Amit személyesen megéltetek, de nem személyes dolog!

Engem az rázott meg amikor gyermekotthonban voltunk a csoporttarsaimmal, ilyen gyakorlat féleként. Kis ártatlan gyerekek, semmiről sem tehetnek, akkor nagyon átértékeltem, hogy nekem otthon ott a családom,nekik meg csak az a néhány (brutálisan alulfizetett és túlterhelt) nevelő, akikre számithatnak.

Vagy ha olyat látok, hogy valaki valamilyen veleszületett fogyatékossággal/sérüléssel él. Mindig elképedek, hogy bennük van a legdurvább kitartás. Ezek olyan vegyes érzések, nem is nagyon tudom megfogalmazni.

Nekem jelenleg a halál. :(

Rokonom kórházba kísérgetésekor megismerkedtem egy nálam pár évvel idősebb házaspárral. A nő tüdőrákos volt.

Az a pozitív, minden tanácsot megfogadó, mindent betartó, hívő és bizakodó, sokszor javult is az állapota.

Azt gondoltam, ha ő nem gyógyul ki, akkor soha senki.

Néha közös programokat csináltunk, barátnők lettünk lényegében.

Aztán 30 évesen, 3 év mindeféle kezelés után elhunyt.

Számomra felfoghatatlan; tudom, van ennél ezerszer nehezebb sors is, de akkor is.

24 évesen házasodsz, boldogok vagytok, imádjátok egymást, kiegyensúlyozott házasság, még pénz is van. 3 év múlva diagnosztizálják a legszörnyűbb kórt majd további 3 év és mindennek vége. :(

Ugyanazon a nyáron ölték meg egy volt osztálytársamat. Nem velünk érettségizett, de 3 évig osztálytársak voltunk.

Majd pár hónapra rá a letört munkatársam meséli, hogy autóbalesetben elhunyt a fiának az osztálytársa (11 éves lány).

Ezidőtájt elhunyt másik munkatársnak is valakije illetve egy "távolabbi" munkatársunk autóbalesetben.

Ez 2017-2018.

Nekem meg romokbam az életem, semmi hitem és a közelemben ezren meghalnak vagy épp gyászolnak.

Fiatalok halála pedig különösen fájó!!! :(

Az ember belegondol abba, hogy 11 éves, 5. osztályos kislány, még semmit se élt meg, semmiben se volt része. És a szülei? :(

Amúgy nem is a szülei vezették a kocsit.. :( és a sofőr túlélte, neki is milyen :(