Egyre mélyebben és őszíntébben érzem hogy az életben minden perc ajándék hálás vagyok. Komi?

Van hozzáfűzni valótok?

Egyszerűen csak látom hogy mennyire múlandó az élet és megismételhetetlen lenyűgöző:) köszönöm a hozzászólásaitokat igazán megtisztelő a figyelmetek

A megfigyelési módom egyáltalán nem ítélkező jellegű nem döntöm el hogy jó-e vagy rossz éppen a megfigyelés során nem a saját nézőpontom teszem leg előre csupán megfigyelek nincs semmi gondolatom egy kis ideig aztán jön egy érzés hogy hálás vagyok azért ami körbeölel a szél ahogy símogat a napfény ahogy rátűz az emberek arcára hogy élet és lelkesség van az emberekben és nem határozza meg ezekben a pillanatokban az sem hogy fiú lány idős fiatal vagy ronda az úgy szeretem ahogy vannak nincs bennem akkor félelem csak nézek és ámulok hogy mennyi élet van az emberekben érzem ezeknek a súlyát és lenyűgöz

Ha ez eredménynek számít már rájöttem arra is hogy nincs jó vagy rosz ezek nem léteznek csupán mi gondoljuk úgy minden csak egy változás... Aki a tervei szerint történő ugymond jó irányba történő változást tapasztal jónak ítéli meg viszont aki a terveitől eltérő ugymond rossz irányba történő változást rosznak ítéli meg de aki a föld másik szegletében van ő ezt nem érzékeli... Amikor baj van rászoktam jönni hogy igazából nincs baj mert ha a világ közepe én volnék akkor is csak egy része volnék és akkor is csak a mi világunknak az egész univerzumban

Neked is barátom :)