Mi a véleményetek a halotti torról? Van, aki rajtam kívül ízléstelennek tartja?
Külföldi filmekben azt látom a halotti toros jeleneteknél, hogy sztorizgatnak az elhunytról, sírdogálnak, a mókás emlékeket megmosolyogják, a közeli hozzátartozókkal beszélnek pár mondatot félrevonulva, ahol kifejezik részvétüket.
Én a valóságban 2 halotti toron voltam (egyszer 9 és egyszer 14 évesen - most 28 vagyok), de egyiknek se volt ehhez köze - mindenki össze-vissza evett-ivott meg random dolgokról fecsegett jókedvűen klikkekben, aminek távolról sem volt köze az elhunythoz.
A másik, ami nem tetszett, hogy annak kellett vendégül látnia minket, akik a közeli hozzátartozói voltak az elhunytnak és az után, hogy eltemették a szerettüket, házigazdának kellett lenniük.
Ez így nem ízléstelen? Vagy én vagyok túl érzékeny és én látok bele megemlékezésnek titulált "családi összerőffenést"-"dínom-dánomot"?
Szerintem nem tiszteletlen; attól, hogy nem csak az elhunytról beszélnek a hozzátartozók, még miatta gyűltek össze. Temetésen mehet a könnyes elbúcsúzás, a csendes elmélkedés és egymás vigasztalása, de a tor már inkább közösségi "program".
Tisztában vagyok vele, hogy ez valszeg nem a legjobb példa, de talán így tudnám a legjobban érzékeltetni: ha meghívnak valakinek a szülinapi zsúrjára, akkor nem a szülinapos addigi életének kell lennie a témának egész végig, hanem pusztán az a lényeg, hogy miatta gyűlt össze mindenki.
Az meg, hogy ezt a legközelebbi hozzátartozóknak kell megszervezni... Ki más szervezze, mint az, aki a legjobban szerette az elhunytat? Sokan nem is a saját házukban tartják a halotti tort, hanem leszerveznek egy éttermi foglalást, ami azért nem annyira fárasztó lelkileg, mint otthon főzőcskézni, meg rendet rakni.
Ez régi szokás, alapból nem ízléstelen. Nyilván lehet az is, ha tényleg látványosan buliznak és röhincsélnek a népek.
Én eddig egyen a voltam, az édesanyámén, bevallom, fogalmam sincs, mit csináltak az emberek, én sokkban voltam végig és abszolút nem volt étvágyam. Velem sem egészen kompatibilis ez a dolog, de végülis összejön a család s ha ezt rendesen csinálják, ízlésesen, az úgy OK. Mosolyogni, akár nevetni is lehet, ha sztoriznak az elhunytról, aki gazdag életet élt és ő is azt akarná, hogy ne zuhanjanak magukba. Attól még lehet gyászolni, hogy mosolygunk egy régi poénos eseten vele... De ez totál elmélet a részemről, inkább filmek alapján.
Ősi szokás. Akik szerették az elhunytat, még utoljàra beszélgetnek róla, felemlegetik az életét, hogy milyen ember volt, stb.
Természetes aktusa a gyászmunkának.
A gyászszertartás körébe tartozik. Valamikor, az ősibb időkben áldozatot mutattak be az elhunytért. Megidézték, beszéltek róla.
Teljesen természetes, hogy akár kisebb csoportokban beszélgetnek a gyászolók. Akik ott megjelennek, mindannyian ismerték, szerették. Még utoljára az elhunyt " összehozta" azokat, akikkel tisztelték és /vagy szerették egymást.
Minden szokás okkal alakult ki, csak már nehéz kinyomozni, mert oly régi gyökerei vannak.
De az embernek az egész életét, a születéstől a halálig szép szertartások szövik át.
Az is természetes, hogy a legközelebbi hozzátartozó a vendéglátó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!