Akik éltek/dolgoztak (vagy most is) külföldön, milyen érzés volt hosszabb kintlét után hazajönni? Milyennek láttátok magyarországot?

Például a rossz utak és járdák tűntek fel. Valamint az hogy az emberek tán szándékosan is, de bosszantják egymást úgy ahogy tudják.

Például élősködnek egymáson, fenntartva egy vadkapitalizmust. Vagy a hivatalban az alkalmazott megvárakoztatja az ügyfelet, mert legalább negyed óráig meg kell beszélnie hogyan fürdött együtt a kádban a kutyájával. És közben a várakozókra tekint hogy kellően mérgesek-e.

A nagyobb áruházakban lassan cammognak akár egy temetésen, persze úgy hogy mások ne férjenek el tőlük. Ha van 10 pénztár, akkor abból csak egynél van pénztáros a kb. 50 fős hosszú sor ellenére is. Majd kint meglátom okát, 6-8 alkalmazott cigizik és beszélget.

Megyek a járdán a megszokott magabiztossággal, majd belelépek egy kutya ürülékbe. Mert kint megszoktam hogy nem szükséges a lábam alá nézni járás közben, mert eldobott gyufaszál sincs, nem hogy ürülék.

A hazai közutakon ismét meg kell szokni hogy annak a járműnek van elsőbbsége amelyik nagyobb vagy sofőrje többet csalt és lopott és elvárja hogy ne vonatkozzanak rá a KRESZ szabályai. Gyalogosként nem mehetek át csak úgy a zebrán hiába zöld a lámpa. Mert az álló kocsi mellett simán elhúz 70-el egy másik. Bár megszokott, de ismét figyelni kell a sávomba áttérő sofőrökre akik vezetés közben jól láthatóan SMS-t írnak.

A nagyvárosok bolondok házának tűnnek. Mindenki rohan, mint ha minél többet akarna lopni a kapitalizmus tortájából.

Ha kimegyek a természetbe, illegális hulladékkupac mindenütt.