Miért gondoljátok, hogy csak az egyén felelőssége, hogy mit ér el az életben?

Egy normális családból származó, 120 IQ-jú, jó nevelést kapó, mentálisan egészséges, tudományok iránt érdeklődö ember vs egy mentálisan beteg, ügyetlen, 90 IQ, csecsemőkorában bántalmazott, orthinban nevelkedett, de a tudományok iránt érdeklődő ember... Köztük pedig a rengeteg variáció, széles átmenet.

Ez olyan, mint a maraton: testi adottságok, testi és mentális betegségek, idő, családi háttér, lakóhely stb... Mind-mind meghatározzák, hogy az egyénnek mennyi felkészülésre van szüksége a maratoni táv megtételéhez, egyáltalán szintidőn belül valaha is képes lesz-e rá és egyáltalán megéri-e neki a sok felkészülés.

Az élet se különb...

Egyébként ha valaki nem hajlandó arra, hogy napi 3 órákat aludjon, nem hajlandó olyan szinten feladni mindent, hogy baráti és családi kapcsolatait, egészségét veszélyeztesse és nem hajlandó évekig kenyéren és margarinon élni, akkor életképtelen??

Egyébként ismerek olyat, aki ezeket megtette és mégse ért el vele semmit... Mentális betegség miatt, amit nem ismer fel.