Milyen kilátásaim vannak így az alapvető megélhetésre? (Hosszú)

Nem akartam hosszú címet adni a kérdésemnek, úgyhogy helyette itt pontosítom:

>"Milyen kilátásaim vannak az alapvető megélhetésre, ha szeretném az életemet egy olyan, mondjuk úgy "elméleti" iránynak szentelni, amivel jórészt semmilyen módon nem lehet pénzhez jutni? Milyen munkát végezhetek, mint "szükséges rossz", ami lehetővé teszi nekem ennek az iránynak a fenntartását?"<

Kezdjük az elején; az igényeim viszonylag nem nagyok, révén azon az állásponton vagyok, hogy a választott irányomon kívül minden más csak másod- és sokadrangú fontosságú. A lényeg számomra csupán annyi lenne, hogy legyen mit ennem, legyen egy saját lakóhelyem amit nem kell megosztanom senkivel, és legalább annyi pénzem maradjon, hogy a kutatásaimat/tanulmányaimat folytatni és esetleg leírni tudjam. Ha ez a három dolog teljesül, az ezen felül elért dolgok már csak luxus.

A szóbanforgó "elméleti irányzat" elsősorban a nem-filozófiai metafizika. Akik esetleg nem ismeretesek a kifejezéssel, mondjuk úgy, vallásokkal -- nem kifejezetten eggyel, hanem az összes legitim vallással -- szeretnék foglalkozni, és azok mélyebb összefüggéseit tanulmányozni és megérteni.

Reményeim szerint mindenki ismeri a komolyan vehető vallások helyzetét a világban, így nem kell a "népszerűtlenségüket" hangsúlyoznom. Ezen csak tovább bonyolít az, hogy nem (csak) a jelenleg megtalálható vallásokkal, de a múlt vallásaival is foglalkozni szeretnék (valójában leginkább azokkal). Ilyen módon még a felettébb inadekvát "teológus-képzés" és egyebek is kiesnek a lehetőségek közül, (keresztény) papnak és egyebeknek pedig semmiképpen nem tanulnék.

A körülöttem lévők szerint jó tanár lehetnék, mivel szerintük érdekesen, érthetően és több perspektívából tudok magyarázni, továbbá képes vagyok rájönni hogy milyen premisszák lehetetleníthetik el az érdemi kommunikációt. Én ezeket mindig is tagadtam, mivel a tanári karrier -- legalábbis az, ahogyan az ma létezik -- cseppet sem vonzott (megjegyzendő, semmilyen más karrier sem). Ugyanakkor a tanár ideájával, ami független a jelenleg a világban fellelhető iskolai tanároktól, rájöttem, hogy tudok azonosulni.

Sajnos olyan ember vagyok, aki képtelen bármit is megtenni, aminek nem látja a célját vagy értelmét, legyen az bármennyire is sürgető, fontos, vagy illendő dolog. A népszerű teszt szerint az "INTP" kategóriájába tartozok, habár véleményem szerint -- és nem orvosi vélemény szerint, tehát ezt csak annyira vedd komolyan, amennyire annak vehető -- az asperger számos "tünete" is jellemző rám. Általánosan mindenki a leglustább embernek tart, de ha valami érdekel, akkor átutazom érte az egész országot, vagy akár egész Európát (valóságból vett példák). Ha látom valaminek az értelmét és célját, az akaraterőm határtalan (erre talán a legjobb példa amikor magamat bizonyos jól megalapozott célok érdekében "kísérleti egérnek használván" egy hétig egy morzsát sem ettem -- így leírván talán másoknak ez elég elmebetegnek hangzik, de a vizen való böjtölést számos vallás ismeri, és nem mellesleg rengeteg pozitív hatása van). Tehát a számomra megfelelő cél érdekében egyáltalán nem vagyok híjján az akaraterőnek, szorgalomnak, elköteleződésnek és akár még a -- pozitív értelemben vett -- fanatizmusnak sem.

Nem vagyok emberbarát, nem vagyok jó kapcsolatteremtő, és még annál is rosszabb kapcsolat-fenntartó vagyok. Érdemi barátaim soha életemben nem voltak, különösen nem olyanok, akikkel az általam értékelt témákat meg tudtam volna osztani -- az emberi kapcsolatokat illetően ez az egyetlen dolog, amit bánok. Azt, hogy nincsenek olyan barátaim, akikkel a mércém szerint érdemben tudnék aktívan kommunikálni. Ami a nőket illeti, voltak olyanok, akikkel kölcsönösen érdeklődtünk a másik iránt (értsd: "barátnők"; 1 év, 4 év, 2 hónap, 2 év), de ezen kapcsolatok egyike sem volt számomra kielégítő, mivel nem volt azonos érdeklődési körünk, és ebből kifolyólag a tényleges kapcsolat -- az én szemszögemből -- igen felszínesnek és lehatárolónak, "bebörtönzőnek" hatott (részükről pedig feltételezem egy elképesztően unalmas, "régimódi", hóbortos és otthonülő ember lehettem).

Végül is, a nők nem hiányoznak, viszont elképesztően fáj a szívem valakiért, akivel egy elmélyült, számomra érdemleges kapcsolatom lehet; ha ez az illető éppen egy nő személyében bukkanna fel, természetesen azt sem utasítanám vissza -- habár, őszintén szólva, ehhez nem társítok túl nagy reményeket, és számomra úgy tűnik, hogy semmi különösebb problémám nem származna abból sem, ha az életem további részében teljesen nőtlen maradnék.

Minden fizikai munkához "kétbalkezes" vagyok (még egy kalapács is rosszul áll a kezemben), ideértve a legalapvetőbbeket is, ráadásul ezek cseppet sem vonzanak (mint ahogy semmilyen más jelenleg elérhető "hivatás" sem). Egyetemre nem szeretnék járni (családi nyomásra voltam joghallgató, bölcsész, aztán kipróbáltam magam a hegesztésben, és jelenleg a szoftverfejlesztéssel kínlódok, habár ez utóbbi legalább részben "érdekel", holott tudom, hogy csak figyelem-megosztás), mert az ott előadottak biflázásával álszentnek érezném magam, és nem lennék hű önmagamhoz, mivel az olyan témájú szakok, amik érdekelnének, olyan nézőpontokat képviselnek, amikkel őszintén nem tudnék egyetérteni (ráadásul ezt még "pártatlanként" is tálalják), ráadásul jó eséllyel az engem legalább a nevükben érdeklő szakok egyikével sem keresnék többet, mint nélkülük (arról nem is beszélve, hogy tele vannak mindenféle értelmetlen, nem kapcsolódó, kötelező tantárggyal, etc.).

Számos dolog felmerült már számomra a helyzetem megoldására, ideértve egészen drasztikus lépéseket. Felmerült a csatlakozás a Francia Idegen Légióhoz vagy valamilyen más harcoló alakulathoz, vagy valamilyen muszlim országba (pl. Irán) való költözés és ott tanulás (a jelenleg elérhető vallások közül az iszlám az, amit a legközelebb érzek magamhoz, habár a legnagyobbnak a hinduizmust tartom), vagy akár Indiába költözés és ott tanulás egy hiteles mestertől. Ha már végképp nem bírom elviselni a nyomorult helyzetemet, ott a csövezés, vagy ahogy a sztoikusok mondják, az öngyilkosság is mindig egy elérhető opció (tehát nincs ok a keserűségre).

23/F