24 évesen 20-nak érzem magam. Jól van ez így vagy ideje megkomolyodni?

Egyedül élek. Az előbb ránéztem a mosogatóra és környékére, ami tele van és csak rám vár, esdekelve néz rám a sok mosatlan.

Elnyúltam hason a földön félhangosan nyüszögve, hogy "anyunemakarokfelnőttlenni" - mondván az üres lakásnak.

30 múltam.

Van még kérdésed? :D

Dude, a kor nem számít. Annyi vagy, amennyinek érzed magad. Annyi a lényeg, hogy amikor kell, tudj felnőtt lenni. Azon felül viszont aki a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni és pl 30 évesen érett felnőttet akar játszani, család meg felelősségvállalás meg komolyság, azok elvesztik a belső gyermeki énjüket, amelyik az élet színét képes adni és totál besavanyodnak.

Nem azt mondom, hogy az ember legyen non-stop éretlen idióta.

Csak azt, hogy sose felejts el játékosnak maradni, amikor megengedheted magadnak. (:

Én is 24 vagyok, de részben örök gyerek.

Viszont nem bánom, a hivatásom is ehhez kapcsolódik. :)

Nem kell mindenkinek búskomornak, károgónak, pesszimistának lenni. Attól még gondolkozhat valaki felnőttesen és lehet felelősségteljes, mert pl. gyerekes szokásai is vannak.

Amúgy ha valaki haverkodni, barátkozni szeretne, nyugodtan írhat. :)

24/N

ahogy 3-as írja, azzal semmi baj nincs, ha olyan szituációkban, amik megkívánják a komolyságot, el tudod végezni.

engem korábban egy ismerősöm szólt meg azzal, hogy én komolytalan vagyok, aki 27 évesen még mindig az anyjával jár ügyet intézni. :D ő pont ellenkezőleg, kifele mutatja azt, hogy ő már felnőtt, mert ugye ez a társadalmi elvárás, belül meg teljesen alkalmatlan az önálló életre...:D