Ha 26 évesen úgy érzem, nem szeretnék gyereket, ez még változhat?

Nőknél ez könnyen változhat, ha rájuk tör a fészekrakó ösztön.

Egyébként így visszagondolva én is teljesen ugyanezt éreztem.

Irritálnak a gyerekek (a hangjuk, a viselkedésük, nem szeretek hozzájuk nyúlni, a pelenkákról, betegségekről és egyéb gusztustalan dolgokról nem is beszélve), de azt gondoltam számolni kell vele, a gyerek kell hogy az élet célja legyen. Aztán ahogy telt az idő egyre inkább elmúlt ez az érzés, és a többi álláspont (nagyjából amiket felsorolsz), teljesen elnyomta ezt az érzést. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az életemet egy gyereknek rendeljem alá, szeretem a karrierem, szeretem a sportautóm, szeretem a frekventál helyen lévő férfias, nem gyerekbarát lakásom, szeretem azokat a programokat amelyekre járok, és nem gyerekbarátak, szeretem a nem gyerekbarát hobbijaimat, és szeretek ezekre költeni.

De készülj fel rá, hogy ez az álláspont elfogadhatatlan a többségnek. Itt is le leszel ugatva valószínűleg, de az életben is ezzel az állásponttal a kisebbség vagy. Nekem számtalan racionális érvem is van a gyermektelenség mellett a fentieken kívül, de inkább következetesen kerülöm a témát, mert hiába logikus álláspontot építek fel, egyszerűen az emberek nagyon nagy hányada képtelen feldolgozni, hogy ebben a témában van alternatív vélemény.

Elmúltam 30 és szintén nem akarok gyereket. Mára már társat se, egyedül jobban érzem magam. Nem kell mindenkinek kényszeresen szaporodni, bőven túlnépesedett kicsiny fajunk. Csak a többi nőnek ne reklámozd, mert jönnek a nagy bölcsességeikkel, amitől világ életemben falnak rohantam nekifutásból.

Nekem már állítólag ketyeg az órám. Pont nem érdekel, nem érzek ellenállhatatlan kényszert és ez jól is van így. Sőt, most áll szándékomban a munkára és tanulásra koncentrálni, azt sokkal fontosabb értéknek tartom. A gyerek nevelését el is cseszhetem, megnyomorítok vele még egy embert (mert én is nyomorék vagyok) és a végén ugyanúgy eltávolodik tőlem, magamra hagy. A tudás, amit megszerzek a világról meg mindig az enyém lesz, a megértéssel és élményekkel együtt.

Inkább leszek számkivetett, mint vállalok úgy kölyköt, hogy amúgy tök alkalmatlan vagyok rá. (Nem ismétlem meg a szüleim hibáját se.)

Viszont a te esetedben tudat alatt igenis zavar szerintem a gondolat, különben nem úgy fogalmazol, ahogy. Úgyhogy ha úgy alakul, megfelelő körülményekkel és társsal az oldaladon, szerintem lesz ebből család. De ha mégse? Az se baj. Attól még nem leszel értéktelen. Viszont a sok anyuka utálni fog - már csak azért is, mert te nem kötötted le magad és áldozod fel életed legaktívabb éveit egy porontyra, akiből vagy sikerül valami jót kihoznod, vagy egy hálátlan kis sz-rdarab lesz, mert hát ilyenre is van példa bőven. :)

Nem lehet tudni, változik-e?Nálam például nem változott, pedig kétszer is férjhez mentem. Az első férjemnek azóta már vannak gyerekei, nekünk a másodikkal fel sem merült soha, hasonló indokokból, mint amiket leírtál. Ha te így érzed, nincs abban semmi rossz, éld az életedet úgy, ahogy neked jó, és ne törődj senkivel.

71N

Nincs ezzel semmi gond, én sem akarok gyereket,ahogy majd érzed,el tervezed a fejedben vagy is a tudat alattiban hogy ezt nem akarsz, vagy az nem fog sikerülni az álltalában úgy is szokott lenni, tapasztalt alapján mondom, meg ahogy látom,tapasztalom magamon és másokon is,ha azt képzeled el hogy biztos hogy lesz majd például házad, gyereked stb.. elég sokszor gondolsz rá előbb utóbb lesz, de ha azt mondod hogy ez meg az nem lesz, nem fog sikerülni akkor az álltalában úgy is lesz, na de ez más téma, igaza van a 4# válaszolónak, tényleg utálni fognak azok az anyukák aki majd később meg tudják hogy neked nincs gyereked,ilyet már hallottam és ez azért elég csúnya az anyukáktól de hát kit érdekel ki mit gondol rólam vagy akár rólad, élvezd az életet,csinálj azt amitől jól érzed magad, élvezd ki az életet amíg lehet, sportolj, utazz stb..

Egyszer élünk, az élet egy játék amit játszani kell :-)

21F