Melyik a legjobb életkor?

Óvodáskor.

Illetve nekem a BSc alatt volt egy nagyon kiegyensúlyozott, boldog időszakom. Jól tanultam, volt időm élni, változatos programokat szerveztem, sportolgattam, önkénteskedtem, ismerkedtem, sőt, párkapcsolatom is volt. Bejáróként pénzem is.

Mindig vannak jó dolgok, csak az ember nem értékeli azt amije van, mert természetesnek veszi.

Gyerekként idegesített a sok kötöttség, de valójában semmi komolyabb dolgom nem volt.

Tiniként idegesített az iskola, de amúgy nagyon sok szabadidőm volt mellette és szintén majdnem teljesen gondtalan voltam.

Most fiatal felnőttként élvezem, hogy sok pénzem van (hála a szerencsés pályaválasztásomnak) és munkán kívül azt csinálok amit akarok. Ugyanakkor előjöttek a sok üléstől egészségügyi problémák, előtte el nem tudtam volna képzelni, hogy milyen az amikor az embernek fáj a háta például. Plusz már van bennem egy kis "kapunyitási" pánik is.

Nem a kor a lényeg, hanem hogy milyen környezetben élsz és milyen emberek vesznek körül.

Rossz környezet ellen gyerekkorban még nem sokat tehetsz, de felnőtt korodban már rajtad áll, hogy ott élj és olyan emberek között, ahol jól érzed magadat.