Ha nagyon idegesít, hogy megbámulnak a fiúk, akkor mit csinálhatnék, hogy ezt elkerüljem / ne tegyék? (18 L)

Tudom, hogy nem ennyiből áll. :/

A héten pont volt egy nap, amikor kétszer is túlmentek a határon, amikor a buszpályaudvaron vártam.

Az első megkérdezte, hogy én is a fesztiválra jöttem-e, mondtam, hogy nem, utána felajánlotta, hogy akkor elvisz rá, megint csak "kösz, de nem". Harmadik lépésben megkérdezte, hogy van-e kedvem beszélgetni, ment a nemleges válasz, és ekkor azt hittem, hogy már lekopik, de nem. Még bevágta, hogy akkor ha beszélni nem is akarok, nem innék-e meg valamit. Nem, nem és nem. >.<

Őt éppen csak levakartam, erre jött a következő. Késtek a járatok, megkérdezte, én mennyire várok régóta, normálisan kérdezte, így válaszoltam. Megjegyezte ő is, hogy mennyi ideje vár, tettem egy megjegyzést arra, hogy talán a következő évtizedre befut már az a busz. Utána totál random odaállt azzal, hogy "Ha már mind a kettőnknek várnunk kell, akkor nem vonulunk el kicsit a mosdóba...?" Mi a franc?! NEM! ~.~

Nem tudom, valamiféle "párosodni akarok" cetli van a homlokomon, csak én nem tudok róla? És egyre rosszabb.

Én meg azért se értem, mert amúgy mindig azt mondják nekem az emberek, hogy nagyon félelemkeltő a kisugárzásom. Egy forgalmas plázában spec. félre is állnak habozás nélkül az utamból.

#5 - És ez milyen agyament logika alapján jelentheti azt vajon, hogy két mondat után "szabad a pálya"? ~.~

#6 - Megértem. Eléggé aszociális beállítottságú vagyok, ezek az utóbbi "élmények" se segítettek az ellenkezőjén.

#7 - Eddig elkerültek ezek a hatások, - ezek szerint szerencsés is vagyok emiatt - de amióta betöltöttem a tizennyolcat, egymás után érnek ezek a fura, közeledési megrázkódtatások. Pedig szerintem semmivel se vagyok másabb, mint például 17 évesen.