Hogyan szakíthatnám ki magam a mostani közegemből?
Úgy érzem elveszett vagyok a saját életemben. Eddig azt hittem uralom, de hirtelen minden felett elvesztettem az irányítást. Eddig jó embernek gondoltam magam, de rájöttem, hogy nagyon sok hibám van.
A barátaimat magam mögött hagytam, mert úgy éreztem visszahúznak. Sokkal jobb a társaságuk nélkül.
Eddig két barátnőm volt, egyikkel se tartott másfél hónapnál tovább. Az egyikkel én szakítottam, a másik pedig szakított, mert az anyja eltiltotta tőlem. (tudom hogy ez megoldható lett volna, de az egész sztori ennél azért mélyebb)
A családom... nos maradjunk annyiban hogy nincs. Anyám, apám elhagyott, aki felnevelt tavaly meghalt. A testvéreim pedig bár segítettek, kihasználtak. Kölcsön kértéj az utolsó pénzem, igérgettek, és nem kaptam tőlük vissza azóta se.
A suliban megaláznak, piszkálnak. Nem találtam meg a társaságom.
Szeretnék saját életet kezdeni egyedül, de fogalmam sincs hogy vágjak bele. Tapasztalatom sincs.
Munka, és albérlet kéne, ezzel nincs is baj. De attól tartok, hogy kirúgnak majd a melóhelyről, mert nem vagyok elég hatékony. Meg attól, hogy bár a környezet változna, de én nem tudnék szabadulni a saját láncaimtól.
Hogyan tudnék megváltozni?
válasza:Így, ahogy leírtad. A közegváltásban(akarom mondani, közegbe való belépésben) jelenleg két dolog akadályoz téged.
Ezek egyike a rajtad lévő láncok. Leírásod alapján ezek állapotát, és fentlétét nem ellenörzi senki, aminek bizonyítéka, hogy szökési terven nem kell gondolkodnod.
A másik a kirúgástól való félelem. Ennek beteljesülése, vagy nem beteljesülése munkábaállásod során fog kiderülni. Amíg nem látsz erre reális esélyt, amit legalább tíz dolog alátámaszt, addig a kirúgástól nem kell félned. A teljes hatékonyság érdekében egy embert, akár a leendő munkatársadat megkérheted láncaid levágására, de leeshetnek maguktól is.
válasza:„Meg attól, hogy bár a környezet változna, de én nem tudnék szabadulni a saját láncaimtól.”
Ez sajnos nagyon igaz.
Viszont most úgy tűnik nekem, nincs lehetőséged mérlegelésre. Menned kell.
Én azt javasolnám, hogyha nincsen még szakmád, vagy bármi használható, akkor menj el nappali képzésre, ahol kapsz diákigazolványt.
Egyrészt kollégiumba biztosan felvesznek. Másrészt így csinálhatsz rugalmas diákmunkát.
És ha jól választottál szakmát, akkor már a tanulmányaid alatt felvesznek, illetve jó jegyekkel kapsz ösztöndíjat (ezek az ösztöndíjak asszem megyénként változnak, a helyi iparkamara által megszabva). Jelenlegi helyzetedben bárhova mehetsz, szóval érdeklődj (duális képzések is jók lehetnek)! Itthon tapasztalatot szerzel benne, pár év után pedig mehetsz németországba, svájcba...
Karrieroldalon ez lehet célravezető.
Magánélet az nehezebb. Nyitni kell az emberekre, eljárni olyan társaságba/hobbira, ami érdekel téged. Tapasztalni. Suli és munka mellett erre nem nagyon lenne időd. Szóval ez majd egy későbbi projekt lehet. Addig csak maradjon meg a nyitottság, érdeklődés!
Eladói végzettségem van. És mivel ott emberekkel kell foglalkozni, ezért viszonylag biztos vagyok benne, hogy még több stressz érne.
Jelenleg érettségin vagyok, hogy tovább tudjak menni majd tanfolyamra, informatikára. De a motivációm elvesztettem, és úgy érzem menekülnöm kell attól, amiben most vagyok.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!