Miért vállalnak azért gyereket, hogy öreg korukban az ápolójuk legyenek?

Az az önző, aki ezért csinál gyereket. De minimum undorító az ilyen ember.

A természetben az utód (a legtöbb állatnál) elér egy kort, ahonnan maga útjára indul. (és nem jár vissza a szülőhöz)

Az emberek egy része magamellett akarja tudni a gyereket még 70 éves korában is, azt mondja tartozik neki ezzel a gyerek.

Nem hagyja a saját életét élni.

Hát szerintem ez nagyon egyénfüggő. Én a mai napig nagyon nagy hálával és szeretettel gondolok vissza a nagymamámra. A házat a család eladta, de szerintem igenis jól tették, mert a nagymamám nélkül a ház már nem lett volna ugyanaz. Nem tárgyakhoz ragaszkodom, hanem az érzésekhez. Mivel nagyon szerettem, ezért időt tölteni is szerettem vele, sokszor látogattam felnőtt koromban is.

A környezetemben azt látom, hogy azok a szülők, akik szeretetben nevelték a gyerekeiket, vissza is kapják ezt később. Akiknek viszont tényleg csak kellett egy gyerek, mert úgy szokás, és nem tudták JÓL szeretni a gyereküket... ők azt kapják vissza.

Nem építek arra, hogy a gyerekem fog idős koromban gondozni, nem ezért vállaltam. Igazából nem tudom, miért vállaltam, nincs racionális oka, de életemben nem volt még ennyire szoros kapcsolatom senkivel, mint a lányommal, soha nem szerettem még így senkit. Egyszerűen olyan fantasztikus érzés, amit nem cserélnék el semmivel. Most így utólag azt mondom, hogy én ezért vállaltam gyereket, ezért az érzésért - de ezt persze előre nem tudhattam. Csak valahol sejtettem, hogy ilyesmi lesz.

Én nem vagyok mai gyerek, 67 éves vagyok, de eszembe nem jutott annak idején amikor gyereket vállaltam, de most öregen sem, hogy ápolót akarok a gyerekemben vénségemre.

Ezért már egy éve keresem - és meg is találtam - azt az apartmanos öregotthont, ahova menni szeretnék.

Így aztán nem nagy örökség marad utánam, mert a házam árának a fele elmegy az otthonra, a másik fele meg vagy meg lesz, vagy nem mire meghalok.

Aztán, ha meghalok mi lesz a kacatjaimmal az meg nem érdekel. Ha emlékezni akarnak rám úgyis fognak, ha meg nem akarnak, akkor nem fognak, ez sem érdekel.

Tehát én jól vagyok, a lelki békém is megvan, tudom rendezni a sorsomat.

Inkább azokat sajnálom, akiknek idős korukra elmegy az eszük és ki vannak szolgáltatva, ezek leginkább a fiús szülők.

Gyereket nem ezért kell vállalni, szerintem elég agymosott és önző aki ilyesmire gondol. A gyereknek is van saját élete, akarata, nem feltétlen akarja mindig a szülőt kiszolgálni.

Én szüleim se szerettek igazán, de reménykednek hogy majd ha felnőttem én szépen támogatok mindenkit a családban pénzügyileg. Természetesen először kényszeríteni akartak hogy gyárban dolgozzak különben ki leszek dobva, de miután jó irodai munkával sokat keresek várják a megváltást tőlem. Gondolom sok más helyen is ez megy, ezért szarják le a gyerekek a szüleiket.

Ezért is költöztem tőlük jó messzire. Az én gyerekeimet szeretni fogom, és támogatni abban amit szeretnének csinálni, és pont ezért fognak engem ápolgatni öregkoromra is, mert hagyom hogy önmaguk legyenek.

De az én szüleim nagyon öregek, az idős emberek nagyja pedig brutálisan betegesen gondolkodik.

#7

"Az én gyerekeimet szeretni fogom, és támogatni abban amit szeretnének csinálni, és pont ezért fognak engem ápolgatni öregkoromra is, mert hagyom hogy önmaguk legyenek."

Ne reménykedj, nem fognak ápolgatni!

És nem azért mert rossz gyerekek, vagy te voltál rossz szülő, hanem azért, mert optimális esetben nem fogtok együtt lakni, vagy ha igen, akkor ők dolgozni járnak.

Lesz saját családjuk millió megoldandó problémával úgy mellesleg a munka mellett, ami manapság még akkor sem 8 óra, ha a szomszédban dolgoznak.

Szóval, arra te ne alapozz, hogyha elvárható módon viselkedsz szülőként, akkor elápolgatnak!

"Szerintem meg az az önző, aki gyereket vállal."

Mikor ilyen kijelentést teszel megfordul a fejedben, hogy a te szüleid vajon miért voltak olyan "önzőek", hogy gyereket vállaltak?

Gyereket nem önzésből vállal az ember, nem is azért, hogy legyen aki gondozza öregkorára, hanem azért, mert szülőnek lenni egy életre szóló szép hivatás, felelősséget vállalni valakiért, sok szeretet adni és kapni, fogni a kezét, amíg kicsi, aztán elengedni, hogy kiteljesedjen és büszkének lenni rá, amikor egyedül is megállja a helyét az életben.

Valahogyan meg kell születnie a következő generációnak. Ráadásul egy okos, értelmes generációnak lehetőleg. Ha mindenki úgy állna hozzá mint te, egy generáció múltán kihalnánk.

Az “ápol öregkorodban=önző” hülyeség, mire odajutsz a pénz, idő, testi-lelki egészség akkora részét beleraktad a gyerekedbe, hogy ebben nincs semmi haszon, max cisszakapszegy keveset abból, amit adtál. Az, hogy a gyerekei jelen legyenek, amikor nagyon idős, nem kimondottan a pénz vagy a gondozás miatt kell sokaknak (bérelni is lehet ápolót, ha nagyon kell), hanem hogy az ember úgy érezhesse, hogy volt valami értelme az eletének, emlékeznek rá, a család “klán” megmarad és megy tovább.

Látom kicsit agyadra ment, higy sok rossz családot láttál magad körül. Ez is benne van a pakliban, de ha látnál jó példát is, egy vagy kettő elég lenne, hogy megváltozzon a véleményed. Nekem elég jó a kapcsolatom a szüleimmel és még mindig le tudnak nyűgözni, hogy idősen is milyen önzetlenek tudnak lenni.

Nézd a gyerekeknek függetlenedni kell és megcsinálni a saját életüket, ez tiszta sor. Emiatt persze ütközésbe kerülhetnek az érdekek, hogy mire bírsz erőt fordítani - ha a pénzt vagy kénytelen kergetni, a társas kapcsolatokra kevesebb idő jut. De azt hiszem, aki bölcs és megértő, az mindig tud valamilyen kapcsolatot tartani a szeretteivel. Ha évente párszor találkozol a szülőkkel, rokonsággal az ünnepekkor, akkor is.

Nálunk a húsvét, karácsony mindig nagy esemény, amire mindenki igyekszik mindenkit elhozni, felvenni a fonalat hogy kivel mi a helyzet. Lehet, hogy nálatok is be kéne vezetni. És ugye telefon, net ma ott van kapcsolattartásra, követésre. Ha a rokonokkal valami tényleg nagy baj van és segíteni kell, nálunk fel se merül, hogy ne menne az ember segíteni, égnek a drótok és leszervezik a testvèrek-unokatesók, hogy ki a soros, ki tud ugrani, azt mivel karpótolják, amiért elvállalja. Pedig persze az ember nem boldog mondjuk nagy meló közepén órákat autózni, hogy elmenjen valakiért, kísérgesse a kórházba vagy ahova kell, ott maradjon vele. De megteszi, ez benne van, ez nem arról szól, hogy hogyan lehet a stresszt és a futkosást kikerülni, azt az ember felvállalja. Ez pl. olyasmi, amiben nekem apám a példaképem és tőle tanultam el :p Neki nem volt olyan, hogy ha akár csak teszem azt xy-kát kell elhozni a suliból mert a szüleit feltartóztatták egy közúti baleset miatt, akkor ne vegye fel a telefont. (Max azt mondta, hogy határidős munkája van, most nem nagyon alkalmas - de akkor is megbeszélték, leszervezték, hogy hogy lehetne megoldani, akkor is ha ki kellett húzza magát.) Ez a “segítünk gymásnak” szellemiség jó ha van egy családban, különösen sok gyerekes nagycsaládban.

A gyerekvallalásnak az az értelme, hogy részt veszel az emberiség továbbmenetelében. Ahogyan téged is valaki megszült, felnevelt, különben nem lenne itt most egyikünk sem. Ezt tudatosítsd magadban: semelyikünk sem lenne itt most, ha valaki, milliárdok úgy nem döntenek, hogy részt vállalnak ebben. És nehéz bármilyen önzést társítani hozzá, mert gyereket vállalni az húsz év (de biznyos tekintetben életfogytig tartó) robot. Pláne, hogy a legtöbbünk rengeteg nevelést, támogatást is kapott, hogy sikeres lehessen, meg tudjon élni, nem csak ellöktek szülés után maguktól. Ilyesmit ha felvállal az ember, akkor komolyan is gondolja.