Ti hogyan békéltek meg a korlátolt emberekkel, hogy viselitek el őket?

Kerülöm mint a pestist, bár ez szinte minden emberre igaz. Ennek oka egy volt kollégám, aki papíron teljesen zokni agyilag, épp ezért jóval többet keres mint mi, és bent egész nap csak a nőket zaklatja, a cég pedig nem teszi ki, mert kedvezményt kap azért, hogy foglalkoztatja. És pofátlan módom még rád akarja hárítani az ő munkáját is. Ergo bejön, semmit nem csinál, és cserébe veszi fel a szép kis összeget. Nyilván nem mind ilyen, de se kedvem, se türelmem nincs az emberekhez.

Csak annyi kapcsolatot tartok velük, amennyit muszáj szóval ha nem munkatárs vagy valami hasonló az illető, akivel szemben nincs választásom, akkor csak simán kivágom az életemből, ha rokon akkor is. Ilyen kis dózisokban mint munkahelyen meg simán lepereg rólam mások hülyesége.

Sehogy, menekülök :D

Dicsérem. Fel kell hozni az önbizalmát, hogy képes rá, meg tudja csinálni. Egy embert tönkretenni úgy kell, ha felnagyítjuk a hibáját és a miénk akkor kicsinek látszik.