Normalis, hogy altalaban nem szeretek segiteni masoknak?

Meg regen iskolaban en voltam mindig az, aki segitett masoknak, ha nem ment nekik valami, akkor meg nem lattam at, hogy sokakat csak a sajat erdekeik vezerlik, szoval voltak akik kihasznaltak. Azota csak olyanoknak vagyok hajlando segiteni, akikrol tudom, hogy tenyleg szukseguk van valamiben a segitsegre. Ha nem indokolt, akkor nem szivesen segitej masoknak, úgy gondolom, hogyha en feltudom talalni magamat, akkor talalja fel magat mas is. Hulyen kene ereznem magamat, hogyha ilyen vagyok?