Hölgyeim! De nagyon őszintén! Volt már olyanra példa, hogy külsőre egyáltalán nem tetszett egy ffi, de mégis kíváncsi voltatok rá, hogy milyen valójában, és kerestétek a társaságát?

Nekem a férjem ilyen. Falubeli, évfolyamtársak is voltunk általánosban. Sosem tetszett külsőleg.

Aztán 30 éves koromban, amikor randira hívott, meglepődtem, mert 15 éve nem is láttam, de úgy voltam vele, hogy miért is ne, mert érdekelt azért, hogy mi lett vele, így aztán elmentem a randira. Hát, akkor sem tetszett. 🤣 De nem szaladtam el, és vegül a humorával, igényességével, magabiztosságával, önállóságával, önellátóságával, ambiciozus hozzáállásával, gondolkodásával stb. levett a lábamról. 33 évesen hozzámentem 😍 Ez 1 éve már 😊

Vannak egyébként nem vonzó külsejű barátaim is. Úgy értem, hogy tényleg igaz barátaim 🤗🤗

Úgyh a kérdésedre válaszolva, igen, én leállok beszélgetni, haverkodni olyanokkal is, akiket nem tartok vonzónak. Persze pl ha vki olyan szinten gáz, hogy büdös vagy ilyenek, azzal nem. Van egy szint, amit meg kell ütni, de most hogy nagy-e a füle vagy az orra, esetleg pattanásos vagy kövér, vagy akármi, az nem akadály nekem ahhoz, hogy beszélgessünk, barátkozzunk. És gyakran rámosolygok idegenekre is az utcán, ha olyan a szitu, pl kutyasétáltatás közben, sokszor beszélgetek is emberekkel. Független attól, hogy az illető milyen nemű, és hogy néz ki.

N/34