Mennyire helyes / téves a megítélésem: szerintem egy kis gyerek intelligensebb sokszor, mint egy huszonéves egyetemista?

"Szóval aki nem büszke a nagy magyarságára, meg nem volt pénzük a szüleinek hangszereken taníttatni, ezért egy darabot se tud semmin eljatszani, az szerinted nem értelmes. Az igen."

S e m m i k é p p e n sem gondolom ezt. Csak próbáltam különböző típusú emlékeket felidézni, amelyek több más mellett a hazaszeretet és a művészi foglakozást is belevettem (mint fentebb látható).

8-as válaszhoz: köszönöm, érdekes a tanulmány! És igen, az oktatási rendszer nem nevel önállóságra, hanem a leadott anyag betű szerinti (gépi) visszaadására. Az élet pedig nem mindig ezt várja egy 18 éves érettségizettől.

9-es válaszhoz: igen, köszönöm a választ. A szabadság, ami elveszik 12 évre (iskolától függő mértékben). De: "Egy egyetemistának, akkor is meg kell tanulnia a tárgyat, ha az nem érdekli, ha tudja, hogy nem fog vele foglalkozni az egyetem után sem. És ezek a kényszer dolgok, elég jól lefárasztják az embert." - azért ez a csak elméletben van így. A gyakorlatban sokan (olykor egy évfolyam komplett 50%-a) a 2-eshez (néhol a 3-ashoz) a félév végén egy délutánra összeszedik magukat, esetleg a tanár jóindulata is segít, aztán a diplomában nem szokták egyesével vizsgálni az érdemjegyeket, HANEM vagy megvan a diploma VAGY nincs.

"Amúgy ezzel a bulizós iránnyal elég durván a szélső eseteket vizsgáltad." - azért ez sem teljesen a szélsőség. A szabad idő értékes, alkotó munkára / művészetre / tartalmas kirándulásra / színvonalas beszélgetésre (stb.) való felhasználásra nem mindig átlagos. Még ha valaki a Facebook-on (vagy bocsánat, itt) hülyéskedik, az talán nem annyira zavarja a környezetét, de a közösségi vandálkodás már inkább. )Nem mindig a szakmát tanulók, fizikai munkát végzők a legközönségesebbek, hanem néha (?) az értelmiséginek tanulók.) De köszönöm a megjegyzést.