Bár nem emberi tulajdonságokhoz tartozik de a kérdésem a következő lenne. Régebben otthon a négyfal között részegen lemondogattam embereket tehát megneveztem embereket és trágár kifejezéseket illettem rájuk normális, hogy félek tőlük?

jaja én is ugy vettem észre ,hogy nem ugye a tudatalatti elme az nagy dolgog megnevezek személyi neveket és mellé ugyae a trágár kifejezés és a falnak is füle van így jogosan isten félelemet diktála az ember szívébe bele , de mikor elnézést kértem egy picivel mint ha könnyeb lett volan ,de még mindig féllek azt veszem észre félek hogy eljön az az a nap és plszban múlt emlékei azok amik megnehezítik a belső kifordulásomata világomból nem tudok teljes életet élni nem egészéges félelem uralkodik rajtam gondolataim mindig valahol máshol járnak nem tudok öszpontosítani és sokszor ugy érzem mint ha nem lennék jelen a dolgokban mint ha nem élném átt teljesen ezek mikor fognak elmulni??? Vagy fognak csökkeni??