Lehet, hogy egy érzéketlen tuskónak fogok tűnni, de miért szomorkodunk, ha valaki meghal?

"Miért gyászolunk egy "természetes" folyamaton?"

Ha már így fogalmaztál, szerintem azért, mert a gyász is természetes folyamat. Az elvesztés fájdalommal jár, és ennek a feldolgozási folyamata a gyász, amely elvezet az elengedéshez és az új helyzet elfogadásához. Egy szerelmet, egy otthont, egy számunkra kedves tárgy elvesztését éppen úgy meggyászoljuk, mint egy szerettünk elvesztését, csak más érzelmi töltettel.

Nem vagy tuskó, csak az érzelmi intelligenciád a béka popója alatt sincs.

És hogy miért gyászolunk egy természetes folyamatot? Azért, mert egy természetes folyamat is lehet fájdalmas.

Nem tuskó vagy, hanem szimplán idióta hülyegyerek

Szerintem ezt te sem gondoltad komolyan

Mert soha többet nem ehetek a főztjéből, soha többet nem tölthetjük együtt a Szentestét, soha többet nem mesélhetek neki arról, mi történt velem, soha többet nem mond bátorító szót.

Soha többet. Soha-soha többet.

Maximum a gondolataimban, de én például attól mindig sírni kezdek; ahogy pl elképzelem, hogy adott helyzetre mit mondana, hogyan reagálna.

Ez eddig végig én-szemszögű volt, de a gyász TALÁN az.

Bár nyilván a másik fele az, hogy miért nem jutott neki még legalább egy kevés az életből - nyilván azok nélkül a betegségek nélkül, amik elvitték (már ha XY-t betegség vitte el).

Egyébként ha tippelnem kellene, a legeslegeslegrosszabb talán a saját gyerek halála... :(

Nem az a gond, hogy úr isten meghalt x y

Hanem, hogy mennyire borzasztóan hiányzik ami ellen már nem tehetsz semmit.

Majd egyszer megtapasztalod.

A gyasz az mindig enkozpontu, mindig rolad szol, hogy te, hogy erzed magad.

Nekem az anyam es a nagyanyam halt meg, de igazabol nem szomorkodtam. Szornyen sznvedtek evekig, ugy ereztem, hogy sokkal jobb ez igy nekik. Vege a kinoknak.