Te ki vagy valójában? Minek érzed magadat? Hogy haladsz az életeddel?

Nekem tetszett a 2-es válasz én adtam neki zöldet! :D

Egyébként ember. Matuzsálemnek. Sehogy. Kor és nem.

:)

Egy szomorú lány, ki könnyeit mázolja a falra. Láthatatlan vonások..egyre jobban kirajzolódik a minta.

Beleremegnek a falak és a mélységekből előtörnek az árnyak. Testemet rózsaszirmok borítják , melyek lehullnak az alattam tátongó vérvörös tóba.

És egyre hidegebb lesz, folytó, csörömpölő a csend, a falakon a hideg lobog.

Éjszaka van. Hiába ragyogok, gyertyám mindkét oldalán ég, nincs időm, nincs időm ... továbbsuhanok a tükrök mélyén heverő szobákon.

17/L

Egy szerencsés ember vagyok úgy érzem. Voltak nagy problémáim a múltban, de szép lassan minden megoldódik, kisebb nagyobb segítséggel.

Egy boldog párkapcsolatban élek, emellett úgy látszik, sikerült amit 10-11 éves korom akartam, bejutni a kinézett egyetem, kinézett szakára. 2 felsőfokú nyelvvizsga a birtokomban, de a tanulason kívül is van életem.

19l

Hát a franc tudja.

Reálisan egy intelligens, művelt, fiatal orvos vagyok, akit általában szeretnek a betegek. Emellett van egy normális családom, kétszeres országos bajnok sportoló vagyok igaz most már csak hobbi szinten űzöm. Ezen kívül több, mint fél európát beutaztam... Tehát nem lenne rossz életem.

Ahogy érzem magam... Egy igazi lúzernek... A hölgyeknek soha nem kellettem és teljesen felemészt a magány, iszonyat frusztrált és keserű vagyok, amit súlyosbít, hogy a munkahelyemen ez nem látszódhat rajtam. Igazából semmi értelmét nem látom az életemnek. Csak azért nem nyírom ki magam, mert nem akarok fájdalmat okozni a családomnak.

29 F

"Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény."

(Ady)

28f

"Te ki vagy valójában?"

Fogalmam sincs. Mindenki belülről érzékeli saját magát, subjektíven, nem úgy, ahogy "valójában" létezik.

"Minek érzed magad?"

Elátkozottnak. Mégpedig azért, mert a természet nálam a hardware-t és a software-t inkompatibilisnek tervezte. Amit végtelenül szeretnék, arra nem vagyok képes. Amire képes lennék, azt nem akarom.

"Hogy haladsz az életeddel?"

60 perc/óra sebességgel előre. Mit mondjak még, diszkrepánsan. A munka világában papíron nagyon jól (képzettség és munkatapasztalat alapján), a hétköznapokban ez mégsem tükröződik (pl. megbecsültségben, előléptetésben), szürkébb emberek elhúznak mellettem. Magánélet terén még rosszabb a helyzet. Van viszont pár hobbi, amik képesek ideiglenesen kirángatni ebből.

Egy idegroncs vagyok. Sajnos tényleg.

Annak is érzem magam.

Semerre se haladok.

Állandóan küzdök, állandóan időhiányban szenvedek, állandóan kívül vagyok a komfortzónámon. Folyamatosan történik valami, de sohase olyasmi, ami előrelendítene. Vagy egyhelyben toporgok vagy még lejjebb zuhan az életem.

27/N