Hogy motiváljam magam, ha már a "hogy majd a jövőbe jó legyen" már egyáltalán nem tud motiválni?

Hallgasd végig, akár többször is, a következő videót:

https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58

"Üres közhely puffogtatás és semmitmondás."

Az agyad az üres, drágaság, ideje lenne értelemmel is megtölteni. Akkor motiváld saját magad ahogy tudod, de ne itt rinyálj, ha nem vagy vevő az egyébként eléggé nívós motivációs videókra.

1. Határozd meg a végcélt, ami feleljen meg ezeknek:

[link]

2. Oszd fel a nagy végcélt kisebb célokra ("mérföldkövekre"), amelyek között nem kell túl sok időnek eltelnie, de a nagy cél felé vezet mindegyik. Mindig csak a sorban következő mérföldkőre koncentrálj, ami sokkal elérhetőbb mint a hatalmas végső cél.

3. Valahányszor elérsz egy "mérföldkövet", jutalmazd meg magad valami aprósággal aminek örülnél.

4. Tedd láthatóvá azt ahogy haladsz előre, pl. egy falinaptárban jelöld be az egyes mérföldkövek és a végcél határidejét is és pipáld ki vagy ikszeld be azt amit már elértél. Tedd a naptárat olyan helyre ahol minden nap észreveszed. Ha elbizonytalanodsz akkor is kéznél lesz és láthatod mekkora utat megtettél már.

Ugyanígy vagyok, vagyis voltam. Egyszerűen nem fektetek bele már energiát abba, hogy motivációkat keressek, vagy jobban mondva hazudjak magamnak. Nem kell mindennek értelmet adni, ez is csak az emberi önámítás, hogy ne őrüljön bele az ember a tudatba, létbe, és a „nincs” többé fogalmába.

Nem a jövő örömét hajszolom, hanem megpróbálom jól érezni magam a jelenben, vagy legalábbis békében, és nyugalomban eltölteni az időm. Nem is idegeskedek és betegeskedem azóta, és nem hazudok senkinek sem, hogy ez meg az lesz majd a jövőben. Teszem a napi teendőimet, ha vmi jobban jön ki, mint vártam, akkor örülök, de nem részegülök meg a pillanattól. Tehát valamilyen szinten megfontoltabb is lettem. Túlságosan nem is erőltetem meg magam olyan dolgokért, ami mondjuk csak kényszer (mint a munka). Tudom, hol vannak jelenleg a kiskapuk, azokat használom, és ha egyszer bezáródnának, az majd az akkori énem problémája lesz. A lényeg, hogy előre sem stresszelem magam olyan eseményekkel, ami csak „lehet”, hogy megtörténik.

Számomra ez jelenleg működik, valamivel szociálisabb is lettem azóta, amióta így élek. És hatékonyabban kezelem az időmet, energiámat és pénzemet, ha olyan helyzetekbe kerülök.

Hidd el, nem benned van a hiba, hogy nem bírsz várni x ideig a megtérülésre. Ez egy ipari és társadalmi fogás, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét, ez azért van, hogy meggazdagodjanak más munkájából a nagykutyák, és pár szerencsés porszem, hogy azok motiválják/reményt adjanak a többi porszemnek. Az emberek természetileg/pszichológiailag a szinte azonnali jutalmazásra vannak beállítva, nem hiába örökvágy az elismerés érzése. Pl. a volt munkahelyemen ahol heti kifizetés volt, sokkal jobb volt a munkamorál és az emberek kedve is, mint ahol havi kifizetés megy. + Ott vannak a szóbali elismerések, de ebbe nem térek bele mélyebben.