Az élet tulajdonképpen csak arról szól, hogy mindenki küzd azért, hogy minél kevesebbet szenvedjen és azt minél jobban túlélje?

Csak egy példa: jelenleg itt görnyedek és szenvedek a tananyag fölött -> amit utálok, de azért szenvedek, hogy legyen egy diplomám -> amivel nagyobb eséllyel lehet munkahelyem később pedig normális fizetésem -> ami által megtudom venni azokat (az amúgy k***a alapnak számító) dolgokat, amelyek alkalmasak arra, hogy én szenvedésektől mentesen éljem le az életemet (normális, kaja, tisztálkodószerek, tető a fejem felett, fűtés, ruha stb.). Aki pedig ezt a küzdelmet (ami alatt másokon való átgázolást is természetesen értek), nagyobb volumenű dolgokat is elérhet, ami már nem feltétlenül létszükséglet, de valamilyen szinten mégis lényeges: biztonságos autó (amivel balesetben nem halsz/nyomorodsz meg, mint a csóró Suzukis), kényelmes lakás (amivel nem kell kuporognod, mint a szmogban élő panellakó), minőségi étel (ami által tovább élhetsz és nem leszel rákos).

De például a gyermekvállalás is szerintem az emberek 95%-nál tudat alatt azért elsődleges szempont, hogy majd legyen valaki, aki "idős korukban rájuk nyit és törődik velük", ahogy sokszor hallottam már ebben a formában, mint érvként.

Tényleg erről szól az élet? Egy büdös nagy küzdelem a kényelmes túlélésért? Mert nekem már elegem van akkor belőle. Én nem akarok azért szenvedni az államvizsgán/munkahelyen stb., hogy elmondhassam, hogy nem fázok/éhezek stb.