Mégis mi baja lehet?

Van egy ismerősöm, aki konkrétan csak sértegetni tud másokat, semmi mást. Jó, talán szökőévente van egy-két kedves szava, de amúgy mindig olyan dolgokkal poénkodik, amikkel nagyon nem kéne. Ha valakinek van valami lelki problémája, akkor azt folyton kiparodizálja, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Engem például azzal csesztet, hogy nem nagyon megyek emberek közé, mert utálom a tömeget. És? Ezzel mi a probléma? Akkor most én is kezdjem el basztatni azokat az embereket, akik állandóan zsúfolt helyekre járnak? Mindenki másmilyen, ezt el kell fogadni. Nem hiszem, hogy attól rossz ember lennék, mert jobban szeretek itthon lenni. Az elején még azt hittem, hogy csak morbid a humora, de azóta már teljesen biztos vagyok benne, hogy valami más is van a dologban. Akkor irritál a legjobban, amikor már tényleg kivan a tököm mindennel, aztán erre még ő is rátesz egy lapáttal az undorító megjegyzéseivel. Ilyenkor őszintén szólva egy akkora pofont levágnék neki, hogy alig tudna felkelni a földről, pedig nem vagyok agresszív típus. Elfogadom, ha valaki nem a "megszokott" módon szeret poénkodni, de ezt a viselkedést hosszútávon senki nem viselné el. Szerintetek miért lesz valaki ilyen? Esetleg valami gyerekkori trauma lehet az oka, vagy micsoda? Egyébként nekem is hasonló humorom van, de mondjuk én soha nem viccelődtem mások problémáin, főleg nem ilyen szinten. Általában tudom, hogy hol a határ, viszont ő nagyon túlzásba viszi az egészet. Sokáig próbáltam megértő lenni, de úgy érzem, hogy most telt be a pohár véglegesen. Szívesen elmondanám neki a véleményemet, csak félek, hogy egy baromi nagy vita kerekedne belőle, azt meg nem nagyon szeretném. Ti mit tennétek a helyemben? Tudom, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha otthagynám a francba, de nálam ez nem működik ilyen könnyen. Jelen esetben azért is lenne nehéz, mert szinte minden nap össze vagyunk zárva. Fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el neki anélkül a problémámat, hogy veszekedés legyen belőle. Köszi előre is, ha tudtok valamit segíteni.