fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mitől lettél önbizalomhiányos,...

Mitől lettél önbizalomhiányos, életképtelen, céltalan, zárkózott, egyedülálló?

Figyelt kérdés
Mindig is ilyen voltál, vagy el tudnád mesélni, milyen körülmények okozták?

#halál #magány #egyedülálló #élet #életképtelenség #zárkózottság #önbizalomhiány #céltalanság
2019. dec. 6. 11:37
❮ 1 2 3 ❯
 11/22 anonim ***** válasza:
94%

Életképtelen, céltalan, egyedülálló nem vagyok.

Zárkózott pont az önbizalomhiányom miatt. Elég bonyolult lenne kifejteni, úgyhogy nem teszem.

2019. dec. 6. 16:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/22 anonim ***** válasza:
100%
Mindig is ilyen voltam, de ahol dolgozom, ez is nagyon lehúz mégjobban, mert szinte csak negatívumokat látod magam körül.
2019. dec. 6. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonim ***** válasza:

#4 Nagyon.sajnálom a veled történteket drukol

ok neked.és ÁLDOTT ÜNNEPEKET kivánok neked🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎅🎅

Jajj Hajni neked mindenki életképtelen te mindenkit le nézel mert te aztán tökéletes vagy igaz?Szállj magadba egykicsit👎👎👎👎

2019. dec. 7. 13:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 anonim ***** válasza:
100%
Elvileg az összes ilyen sztorit a gyerekkorban tapasztaltak okozzák, még akkor is, ha az ember felnőttkori eseményekhez köti. Ha egy terapeuta segítségével beleásna a dolgokba, rájönne ő is, hogy a gyerekkorából fakad az egész, a szülei viselkedéséből vagy hogy mennyire figyeltek rá és hogyan látták őt el. Sokszor pont amiatt nehéz felismerni az összefüggést, mert a gyerekkori traumákat az agy megpróbálja jól elcsomagolni, így biztosítván a túlélést. Csak sajnos a hatásait nem tudja elzárni, azok egyre erősödnek és egyre jobban aláaknázzák a felnőtt életet, ha nem megy az ember pszichoterápiára és nem dolgozza fel.
2019. dec. 7. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 Almafa96 válasza:
100%

Apám alkoholista volt bántalmazta az egész családot,ezért nagyon fiatalon önbizalom hiányos lettem ez megnehezített mindent teljesen antiszociális lettem nagyon nehezen barátkoztam csajozásról ne is beszéljünk. Jött a depresszió, és a szorongás is.

Most hogy felnőttem jobb lett de most sem tudok feloldódni egy idegen társaságban olyan mintha robot lennék aki csak megtanulja, hogyan kell egy táraságban viselkedni, de nem jön magától természetesen.

2019. dec. 18. 00:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 anonim ***** válasza:
100%
Talán úgy 3-4 éves koromig voltam még okés.Mindig mindenkivel elvoltam,imádtam az életet.Ha megnézek régi videókat magamról,még ennyi év elteltével is van olyan emlékem,ami annyira megmaradt,hogy azóta se éltem át akkora boldogságot.Aztán a suli betette a kaput.Nem voltak barátaim,visszahúzódó lettem,verbálisan sokat bántottak.Aztán jött a kamaszkor,és a korábbi szép kislányból lett egy bányarém körülbelül.Megtetszett néhány srác,aztán persze csúnya leégés lett az egész.Szüleim adósságokba verték magukat,én sem vittem túl sokra.De talán a legrosszabb,hogy teljesen értéktelennek és életképtelennek érzem magam,pedig még 25 sem vagyok.Azt hiszem ez a legszomorúbb.
2020. jan. 3. 22:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 anonim ***** válasza:

Én sajnos nem tudom... :'( Így nem tudom, hogyan tudnék ebből kimászni, mert a megoldáshoz tudni kellene ennek az egésznek az okát, de sajnos fogalmam sincs :(


25/L

2020. ápr. 6. 20:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/22 anonim ***** válasza:
100%
Elváltak a szüleim. Anya, a húgom és éb a nagyszülőkhöz költöztünk. Itt kezdődött a baj. A nagyszülők engem nem szerettek, talán mert a tesóm volt a kissebb és a cukibb. Pl, ő kapott játékokat tőlük, én nem. Mindig elmondták, hogy sokkal szebb nálam. Általános suliban kitűnő tanuló voltam, tesóm ilyen kettes-hármas kb. A nagyszülők szerint azért, mert én jobb tanárokat kaptam, és ha a húgom is azoknál a tanároknál tanulna, akiknél én, kitűnő lenne. Kicsit nőiesebb az alakom, de nem vagyok kövér (165/53kg), viszont a fenekem és a mellem nagy. Áltsuliban a fiúk gyakran rácsaptak a fenekemre és elmindták, hogy löttyedt és nagy seggem van. Egy rokonunk szintén elmondta, hogy ő ekkora combokkal biztos nem húzna rövidnadrágot, és nem is erti, hogy férek még be az ajtón. Ezek a beszólások annyira tönkretettek, hogy a későbbiekben evészavaros lettem. Gimiben már nem voltam kitűnő, csak ilyen átlagos, 4,7-8 kb. De ott a többiek mindig mellőztek. Nem akartak barátkozni velem, ha én mondtam valamit, az nem volt érdekes, mindig utoljára valasztottak a csapatba, szünetben nem szóltak hozzám. Egyik nyomorult fiú osztálytársam felsorolta a csúnya es hülye lányok névsorát és én is köztük voltam. Kapcsolatom nem volt, soha nem tetszettem senkinek. Az egyetem már jobb, itt elfogadnak, próbálnak barátkozni velem, de én sokszor meg sem merek szólalni társaságban és bulizni is alig merek elmenni. Itt már tetszettem fiúknak, olyanoknak, akik nekem is tetszettek. 6 emberrel le is feküdtem fél év alatt, mert elképesztően jól esett, hogy valakinek én is tetszhetek. Aztán volt egy srác, akivel nem feküdtem le, merr nagyon tetszett és tőle többet akartam, de ő végül nemet mondott. Most úgy érzem, hogy a szexen kívül semmire sem vagyok jó. Az önbizalomhiányom és a zárkózottságom oka ez. A céltalanságomé pedig az, hogy olyan szakra jelentkeztem, ami rohadt nehéz, ráadásul utálom is, szóval egy idiótának érzem magam. Ha diákmelózni megyek minden percben stresszelek kb, hogy valamit elrontok, mert úgy érzem, hofy semmire sem vagyok képes.
2020. jún. 13. 07:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/22 anonim ***** válasza:
63%
#18 Azt nem írod, hogy próbáltál volna már segíteni magadon. Hogyhogy nem kezdtél még terápiába? Pontosan látod, hogy bántalmazott a családod, hogy bántalmaztak az iskolában, annyi szorongást és önértékelési hiányt szedtél már össze, hogy csak vesztes helyzeteket generálsz. Ha fél év alatt ennyi emberrel lefeküdtél, azzal meg már megalapozhattad a "jó híred" is egy új közösségben, ahol lehetne tiszta lappal kezdeni. Ha rálépsz az önismereti útra és átadod magad a fel nem dolgozott érzéseidnek, innentől csak felfelé van. Ha halogatod, akkor meg sajnos meglátod hogy még mindig van lejjebb.
2020. jún. 13. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 anonim ***** válasza:
100%

Nem látványosan súlyos, de azért határozott mentális problémákkal születtem. Anyám idegbeteg volt és kisbabakoromban egyszer bántalmazott is. Tőle elvettek. Nagyszüleim neveltek, ami egyfelől megmentette az életemet (anyám azóta szült kettőt a sokadik férjétől és sajnos őket nem vették el tőle). Másfelől a nem átlagos nevelés tovább erősítette a másságomat.

Elől hiányzott a fogam évekig, ez is sokat rontott minden helyzeten.

Testileg igen gyenge voltam, logikai készségem szinte 0, nehezen tanultam. Csak mivel annyira a saját világomban voltam mindig, hogy kizárt volt a fejlesztés. Engem pl fejlesztő játék nem kötött le.

Kicsit olyan ifjú Sheldon voltam, csak nagyon buta verzióban.

Ehhez képest mindigis a reál, a tudomány, a technológia érdekelt. Máig is.

Persze 0 logikai készséggel.


Azóta felnőttem, lassan 30 vagyok.

Az utóbbi évek konkrétan olyanok, hogy mintha valaki figyelne fentről és direkt nem hagyná, hogy bármi is sikeres legyen, amibe belevágok és bármilyen küzdelmemnek is gyümölcse legyen.


Egyedülálló meg azért vagyok, mert hihetetlenül máshogy működöm, mint az emberek. (érdekes, sokszor testileg is, pl ha lázam van, melegem van, vagy ha kimelegedve kimegyek a hidegre, nem fázom, hanem melegem van).

Fogalmam sincs, így hogyan működnék párkapcsolatban.



Szóval kb ennyi

2020. jún. 13. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Emberek főkategória kérdései »
Emberek - Emberi tulajdonságok kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!