Miért pont engem aláznak meg? 17/l

Újra 11-es itt.

Kifigyelték hogy néha elhoznak kocsival és arra is megjegyzéseket tettek. :-D

Szerencsére már nem dolgozok ott. :-D

Fiatal vagy, de idővel látni fogod:

A vulgáris emberek zöme nem ér/ért el igazán semmit, nem szántak/szánnak elég időt önmaguk megismerésére időben s ennek következménye: nincsenek megelégedve önmagukkal, életükkel ezért, hogy tereljék a saját nyomoruságukról a gondolataikat:

Mások dolgaival terelik el azt.

Pl mások leszólása, piszkálása...

A másik "megoldásuk":

Ujjal mutogatni pl politikusokra, főnökre...stb a náluk magasabb rétegekre.

Egyszerűbb a tükör mellé mutogatni, minthogy szembe nézni önmagukkal s erőt venni, majd megküzdeni a dolgokkal.

Az igaz önismeret fontos.

Miért?

Ha nem tudod melyik érzés miből fakad, nem tudod letisztázni azokat magadban, legyen az jó vagy rossz.

A jót fejleszteni s megkeresni az életedben, míg a rosszat kijavítani, előnyödre fordítani, esetleg, ha olyan dolog, akkor elfogadni azt.

(Olyat kell elfogadni, amit semmi módon nem tudsz jobbá tenni pl nem látogattad meg egyik nyáron mamád egy pasi vagy buli miatt, rà nemsokkal meghalt - ezt ugye sehogy se fordíthatod vissza.)

Továbbá:

Saját képességeid, vágyaid, mihez értésed, hobbijaid...stb => melyek idővel célokat formálnak.

Valamiben örömöd leled, amiben ügyes vagy vagy szimplán nagyon jó érzéked van -> utána lesel milyen módon tudsz azzal előre haladni a mai világban vagy, ha olyan Te magad is átformálhatod olyanná, hogy tudj vele érvényesülni (nálam ez volt).

Közben vagy később:

Elgondolkodni azon, hogy milyen életet, életvitelt szeretnél (?)

Hobbi, munka, sport, otthon (ház/lakás)...stb.

S gondolom nem napról napra szeretnél megélegetni, csak azért dolgozva, hogy épp ne tegyenek ki az utcára.

Milyen személyiség vagy?

Vezető, alárendelt, segítőkész, szabad...?

Részemről a szabadság, az idő az ami fontos. Főleg alkotás/munka terén (művész lélek vagyok egy kis dilis kísérletező. Több technikával, eszközzel, anyaggal)

A felkapaszkodás nagy nyűg volt nekem, a gyomrom fordult fel, ha utasítgatott bárki.

Picit vissza ugorva témádra:

"Ne pofázz vissza idősebbnek"

Erre annyit szoktam mosolyogva mondani:

Lehet, hogy vannak nálam idősebbek, de cseppet sem érdemel némelyik egy apró tiszteletet sem, mert kivívta magának.

IQ, EQ, mentalitás, mihez értés...stb

Ezek olyan dolgok, amik nem járnak se papír mellé, se az évtizedek mellé.

Pl 19 voltam, amikor kórházba halló járat gyulladással mentem.

Vártam egy teljes napot, nem kerültem sorra s egy idős párral beszélgettem el az időt.

Másnap ismét ott kezdtük a reggelt.

Egy apám korabeli alig fél órát várt aznap és oda ment a pulthoz a kis ápolónőhöz.

Elkezdett ordítani, hogy ő milyen rég vár ott... A beszéd stílusát hagyjuk...

Odamentem és felszólítottam, hogy viselkedjen, majd felvilágosítottam:

Ez egy kórház, arról nem is beszélve, hogy a neten 4 oldalon át álláshírdetést adott ki a kórházunk ember hiány miatt, a 3 dokiból csak egy fogadta a betegeket, mert a másik kettő műtéten van.

S mondtam, hogy alig fél órája tartózkodott ott, én és a 2 idős ember (mutattam feléjük) előző nap reggeltől ott voltunk.

S ne egy ottani alkalmazotton töltse le a stresszt alpári módon, hiszen ő nem tehet semmiről.

Megkaptam, hogy taknyos orrú...

Válaszom:

Lehet apám lehetnél, de ez szégyen, amit művelsz, az helyett hogy példát mutatnàl idősebb emberként.

Beégett jobban a feje.

A kis hölgy pedig megköszönte.

Hát...azt a napot is végig ültük s doki mondja "jöjjenek vissza holnap reggel".

Oda mentem s elmondtam, tudom sok a dolguk, de ez volt a 2. Nap ami a levegőbe elment (nem mentem dolgozni, 2 szabim a semmire ment el), a z idős pár pedig szintén végig ülte a napokat.

Fogadott minket (az pedig plusz volt, hogy a pultnál ülő nőci segített nekünk).

Idővel keress más melót, főleg ha nem igazán hozzád illő.

Ostobákat kezelni kell vagy levegőnek nézni, az nagyon fáj a rosszindulatúaknak.

S törekedj arra, hogy a saját dolgaidra fókuszálj, a felesleges ingert, stresszt mellőzd.

Volt olyan meló helyem (vállalkozás előtt)

ahol piszkált pár megkeseredett életű.

Mosolyogva megmondtam, hogy a saját keserű életükben turkáljanak s ne velem törődjenek.

Pl milyen "szemetet" viszek haza.

Műanyag lapok, ezüst lapok, stb

Kinevettek, de csak addig, amíg rá nem jöttek: az én tárcàm fullon volt, míg ők sírtak 500ft ért.

Felhasználtam az alapanyagokat és eladtam alkotásaimat. Innen indult a vállalkozásom kisebb lépésről lépésre.

Míg a nép egymást pletykálta ki, addig én fejben mindig azon agyaltam,ötleteltem:

Miből mit hozhatok ki.

Ezért fókuszálj magadra, mert jobban megéri, mint szűrke kis egérnek lenni.

:)

Így példákkal, esetekkel leírva jobban bele lát az ember dolgokba s mivel éri meg foglalkozni, mivel nem.

Sok sikert!!!