Amikor emberek a most már túl késő mondattal mentik fel magukat a kemény munka alól akkor vajon ők is érzik, hogy csak kifogás az egész?

"De igazából szerintem más példáknál se igaz, hogy valaki túl öreg lenne bármihez"

Orvos látott már?

Vszinuleg el is hitetik magukkal, h ez mar elerhetetlen cel, h megnyugvasra leljenek. Jellemzo.

Az emberek az ido elorehaladtaval egyre kevesbe mernek nagyokat almodni, mert ugy erzik, h "nincs ido" a celok realizalasara.

De aki ilyen mentalitassal rendelkezik, annak lehetetlenne is valik az almainak elerese.

El kell fogadni ezt a prototipust is. Ha egy ilyen mondatot hallok, en elengedem a fulem mellett, mert keptelenseg lenne meggyozni az illetot az ellenkezojerol.

Ismerek ilyen embereket és őszintén sajnálom őket. Nem azért, mert nincs idejük, hanem mert nincs bátorságuk lépni.

Általában nem érzik, hogy kifogás, mert ott a család, mert a mostani munkájukban jók, mert az életük teljesen oké. Nem tehetik ki a családjukat egy totális változásnak, esti iskoláknak, aztán pályakezdő családfenntartónak, amikor megszoktak egy életszínvonalat, megszokták a jelenlétét, stb. Szerintem itt nagy szerepe van annak, hogy a család mit szól a váltáshoz és hogy az egyén tényleg belekezdene-e, vagy csak a jelenlegi, saját nyomorát akarja azzal igazolni, hogy "bezzeg ha így tettem volna".

Szerintük nem kifogás, hanem meggyőződés.

Anyám szerint nem lehet csak alkalmazotti létből megélni. Én vállalkozóként dolgozom.. állandóan azt hallgatom, hogy nem lesz jövőm, meg csődbe megyek. :D