Min múlik az önbecslés, önbizalom?

Az önbizalom az abban való hit, hogy képes vagy leküzdeni az életben eléd álló nehézségeket.

Az önbecsülés teljes valóságában az az érzés, hogy nem kell bizonygatnod magad, élhetsz a saját feltételeid szerint, és a saját értékrended a legmagasabb szinten próbálod megvalósítani.

Teljes cikk itt érhető el:

[link]

Szerintem főleg a neveltetésen múlik. Akit a szülei lekezelnek, bántanak, vagy sok balé van otthon, azoknak az önbizalma később, felnőtt korban sem lesz nagy.

Akiket úgy nevelnek a szülei, hogy azt sugalmazzák neki, hogy ő a legjobb, az egyéb adottságai is jók, annak meg túlfejlett önbizalma lesz.

Olvasd el a következő két könyvet:

Bagdi Bella: Sorsfordító önbecsülés

Francois Lelord Christophe André: Önbecsülés

[link]

Azon múlik, mit láttál és tapasztaltál kicsi gyerekkorodban. Ha a szüleid nem reagáltak az igényeidre, nem vettek fel, ha sírtál, nem akkor etettek, amikor éhes voltál, hanem amikor úgy gondolták, akkor jó eséllyel azt tanultad meg zsigerileg, hogy nem érsz túl sokat, mindenki fontosabb nálad, nem számíthatsz a környezetedre, vagy akiknek ki vagy szolgáltatva még babaként, gyerekként. Így jó eséllyel te magad is nehezen ismered fel a saját szükségleteidet, melyek helyes detektálását és kifejezését ugye elmulasztotta megtanítani neked a család. Ha fel sem ismered a saját szükségleteidet, nyilván az érdekérvényesítés sem fog menni túlzottan. Tehát csecsemőkorban, kisgyerekkorban a rosszul működő család keményen megalapozza azt, hogy felnőttkorban alacsony önértékelésed legyen és önbizalomhiányos legyél. Hiszen azt sugallják, hogy a te szükségleteid és kívánságaid nem fontosak, te nem vagy fontos, átlátszó vagy. Így a kisgyerek örökké bizonytalan és bátortalan lesz és ha ez nem változik, akkor a közösségekben is a leggyengébbként lesz hajlamos viselkedni, mint akinek céltábla van a fején, hogy ide lőjetek. Ezáltal az emberek viselkedése még jobban visszaigazolja a saját magáról való negatív hiedelmeket.

Az az érdekessége ennek, hogy amikor az ilyen gyerek felnő, és csomó életvezetési problémája lesz, mert nem tud kapcsolatokat teremteni és fejvesztetten külső tényezőket okol a boldogtalanságáért, eszébe sem jut, hogy ez esetleg a süket szüleitől ered. Azt hiszi, hogy na, nem volt egy fényes a gyerekkor, de most már vége és új élete van. Csakhogy az sem megy jól. És nem látja meg az összefüggést. Pedig ma már számos tökjó bizonyított önismereti módszer van arra, hogy ezeket a gyerekkori traumákat feldolgoztassák az emberrel. És akkor visszajön az önbizalom, önértékelés is. Attól nem jön vissza, ha a tükör előtt ismételgetem, hogy értékes vagyok vagy önmegvalósító könyveket olvasgatok, mert a mély életérzéseket nem lehet megváltoztatni a felszínen. Attól azok még ott lesznek és a háttérben még erősebben befolyásolnak majd, hiába hiszed azt, hogy megváltoztattad a gondolkodásod - abrakadabra.

Egyébként meg nagyon nem biztos, hogy a dohányboltos, meg a pizzafutár srácok dagadnak az önbizalomtól. Lehet, hogy belül ugyanolyan szerencsétlennek érzik magukat, csak megtanultak jól játszani. Hidd el, nekik lesz nehezebb később. Minél később ismerik be maguknak, hogy valami nem oké és változtatni kéne, annál nagyobb energia a változás.