Ha valaki bókol nekem miért hiszem mindig azt hogy csak szórakozik szívat? Képtelen vagyok elhinni bárkinek is, és inkább eltűnök onnan

Tök mindegy ki bókol és mit. Tök mindegy hogy azonos nemű vagy ellenkező, hogy iskolatárs tanár barát kollega családtag a szomszéd.

Mindegy mi a bók. Jó a hajad jó a nadrágod jó a cipőd jó barna vagy stb.

Mindegy ki mit mond soha se soha nem tudok megszabadulni attól az érzéstől hogy na ez is csak szemétkedik szórakozik velem.

Nem vagyok képes elhinni hogy őszinte.

És inkább lepattintom az illetőt, egy gyors kösz és már ott is hagytam. Szórakozzon a k***va anyjával-gondolom. De miért gondolom hogy csak szórakozik?