Mit tehet az ember annak érdekében, hogy felnőttként is lásson értelmet az életben pár nélkül?

Figyelj olyna sok választásod nincs, mármint rendbeszedheted az életed, és akkor jöhet egy pár is, ez a fájdalomdagonyázás senkinek se lesz vonzó, de ha képes vagy egyedül önálló ember lenni, aki képes önállóan is jól érezni magát, nem csak akkor ha valaki ott van és eteti a "boldogsággenerátorát" akkor az vonzó. És erre mindneki képes, csak melós. Nyilván a másik választás az hogy nyűglődsz itt gyakorin, és felteszel is provokatív kérdéseket, hogy mér ne add fel ar eményt :D Senkinek nem érdeke hogy előremenj, csakis neked, most attól mér lesz jobb hogy névetelen idegenek győzködnek hogy de de van értelme?

Gyerekként nem vagy szabad, a gyerekkorod mitől volt annyira jó? Keresd meg ezeket a felnőttkorodban, és ami akkor korlát volt mára nem létezik.

"a remény fájdalmas"

HA csak annak élsz s üresek a napjaid, persze, hogy annak látod.

De hallgass az első 2-re főleg.

Kb 18-25év közöttire saccollak.

Figyu, ha a legjobb éveidben csak vagy és várod a párod, mikor lép az életedbe...

Nos az nehezen fog menni, mert nincs is olyan életed.

NE bántásnak vedd! A lényeg:

A kapcsolat 2 féltől függ.

Mit szeretnél egy kapcsolattól, párodtól?

A szeretet, hűség stb alap ki van pipálva, nah és a többi?

A mindennapok, további élet? Közös dolgok, hobbik, kiruccanások?

1. - dolgozz önmagadon!

Mi az első amiket látsz a másikon? Sőt rajtad is elsőre azt nézi az ember!

Megjelenés, kisugárzás (pozitív vagy negatív, egészséges magabiztosság, önbizalom vagy az ellentetje...stb), öltözködés, ápoltság (vagy hanyagság...), alkat, arc (arc és jellem diagnosztika - szinte olvasni lehet a vonásokból), frizura, kéz (pl én figyelem a kéz ápoltságát is + sok mindent elárul)...

Oké, hogy keresed az ideált (vagy várod), de gondolom neked is van igényed a fent elhangzottakra.

Viszont dolgoznod kell Önmagadon és az életeden is, hogy ne egy negatív, élettelen kis hangyát fedezzen fel benned az illető.

A lelki állapot és mentalitás kihat a megjelenésedre, kisugárzásodra is!

Ezért kell magadra figyelni, rendet tenni fejben s az életedben.

Kivül-belül ápold magad.

Ismerd meg önmagad, bontakozz ki, legyenek hobbik az életedben (a művészettől kezdve a sportig elég sok minden létezik és jól is jön)

Ha van életed s olyan dolgok, amik kitöltik a napjaidat s szereted, ezek jól jönnek ismerkedéskor is.

Pl szeretitek a biciklizést, jöhet egy bicikli túra mondjuk strandra /partra .

S ez csak egy dolog.

Akkor munka:

Dolgozol? De nem szereted?

Találd meg azt az utat, amit szeretsz is és törj felfele.

Első sorban azért mert szereted azt, másrészt olyan dolgokban felemelő érzés a siker amit szeretsz, motivációt pedig húzza magával avagy lök előrébb.

Ha tudod mit csinálsz és hogyan törhetsz előrébb az az anyagiakban is felfele nyilal.

A karriert huszonévesen lehet jól megalapozni, főleg hogy sok pályázat is van.

A karriereddel önállósulsz, független leszel másoktól (szülők, család, s bizony párkapcsolatban is)

Nem mindegy kapcsolatban sem.

Rengeteg olyan ember van, akik a "happy" időben össze költöznek, majd a megromlott kapcsolatban fuldokolnak egy fedél alatt, mert egymásra vannak szorulva

Vagy az egyik alárendelt féllé válik, mert nincs hova mennie, mert nincs önálló vagyona, keresete, hogy megéljen külön.

S ezek csak pár dolog az életben, amin KELLENE ügyködnöd, hogy JÓ legyen NEKED!

Mi az élet?

Egy múló folyamat, de amíg élünk olyanná kell alakítanunk azt az egy életet, ami számunkra a legideálisabb!

S ez nem csak egy ideális pártól függ!

Az csak a része!!!

A java része ÖNMAGAD vagy!

Pl én nyélből hagytam az olyan embereket, akik negatívak, semmihez nem értenek, unalmasak, céltalanok s csak vannak, robotolnak abba amit utálnak, nincs igaz hobbijuk.

Párommal anno az első randin tudtam, hogy megtaláltam azt, akit kerestem, de utólag elmondta, ő is ezen véleményen volt.

A mentalitás, értékrend, hobbik, karrier, IQ, EQ, megjelenés...stb s egyenrangúság minden téren.

Tapasztalatból mondom:

Megéri önmagadat építeni.

Én őt 8éves korom óta ismertem, szimpi volt mindig. Idővel véletlen össze futottunk huszonéves korunk közepedte s meglepődtünk egymáson, ki mit ért el, mennyire "összecsiszolódtunk" dolgokban, pedig nem is beszéltünk évek alatt egymással.

Saját elveink alapján építettük életünket, majd találkozáskor szembesültünk a kísérteties hasonlósággal.

Ez is csak közelebb hozott minket.

Párkereséskor fontos ki milyen ember, milyen életvitelt folytat és hasonlít-e tiedhez, amiben jól érzed magad.

Csak a hobbijaim létszáma magasabb, mint ahány szóból áll a feltett kérdésed.

Hajrá! Kösd fel a gatyád, mert szerintem van min dolgozgatnod az ÉLETEDBEN.

Menj el este csendben a gondolataiddal kettesben egy sétára, ismerd meg magad.

Sok sikert!

14-es pontban rosszúl látod a dolgokat kedves kérdező.

Ahhoz hogy magad oszd be idődet igazán, ahhoz el kell érned egy olyan társadalmi lépcsőfokot, hogy meg is tedd azt. ;)

(Saját és más tapasztalatai alapján is mondom )

Picit olyan naív kis álmodozó vagy.

Csak az egyetlen "álmod" nem jön össze s világfájdalmad van, hogy az élet értelme merre ...

Nem értem, hogy ne lehetne értelem az életedben? Úgy érted, hogy nincs semmi, ami örömet okoz? Mert ha így van, akkor ne is haragudj, mégsem volt olyan jó gyermekkorod, ha felnőttkorodra semmi sem maradt, amit szeretsz csinálni, és az egyetlen pozitívum, hogy kevesebb felelősséged volt...

Én pl. nem szerettem a gyerekkort, mert utáltam társaságban lenni, de mindig kötelező volt mindenhova menni, kedveskedni, jópofizni, stb. Van ugyan párom, de amég nem volt, jól éreztem magam egyedül, szeretek pl. esténként egyedül sétálgatni a természetben. Nem azért szeretem, mert van, vagy mert hajlandó volt lehorgonyozni mellettem, hanem mert olyan, amilyen, és meg tudom vele beszélni azokat a dolgokat, amiket azelőtt magammal beszéltem meg.