Meghalt apukám. Szerintetek normális amiket tettem, tettünk utána?

Délután hívott anyám, hogy apám meghalt a kórházban, beteg volt, de leszaták az orvosok mert 80 fölött volt, pedig élhetett volna még. Hibaztatom magunkat, hogy nem tudtunk semmit tenni érte mert mindenki csak ült a babérjain és nem segített neki.

Utoljára pár napja voltam bent nála a szülinapján, akkor még reagált sütöttem neki, de le volt zárva a János kórház vírus miatt. Anyám épp mellette ült mikor meghalt. Otthagytam a munkahelyem, de nem siettem, mert úgy gondoltam már minek, meg rosszul is lettem kicsit. Két óra múlva értem oda. Nem takarták le anyám meg a húgom a fejét, csak nézték. Nagyon csúnya volt már így. Napok óta haldoklott, anyám mondta, hogy búcsúzzak el tőle.. Anyám simogatta. Én takartam le a hugom ekkor elkezdett sírni, utána megsimogattam még a fejét, de nem így akartam. Megfogtam a takaró alatt a jobb kezét a másik kezét is meg szerettem volna fogni, az meleg volt kicsit és nyirkos vizes és puffadt, akkor megbántam hogy ezt tettem. Erre a húgom rámkiabált, hogy mit csinálok, nem vagyok normális. Mondtam, ti meg másfél órája nézitek a holttestet, az se normális. Soha nem láttam még halottat és dühös voltam, hogy ott igy van, már úgy éreztem ez nem ő, és megalázó az egész . Undor és távolságtartás is kavargott bennem. Pedig nagyon- nagyon szerettem. Ő is szeretett nagyon. Nem tudom mit gondoljak az egészről, szerintetek ez normális reakció.?