Hogyan maradhatna meg az agyamban a lexikális információ egy olvasásra, hallgatásra?

Egy olvasás nem elég. Akkor jegyzel meg valamit 'egy olvasásra', ha elolvasol három cikket ugyanabban a témában, tehát a főbb információkat háromszor viszed be az elmédbe.

Az ismétlés is fontos, pl az adott információt vissza kell idézned a fejedből néhány nappal később. Ez segít hosszú távra rögzíteni.

Vannak olyan emberek, akik látszólag első hallásra megjegyeznek mindent, de ők a kivétel.

A mai információáradattal, különösen a neten szörfözéssel pont az a baj, hogy egyszerre túl sok információ ömlik az emberre. És e ismétlődik napról napra. Nem csoda, hogy ebben az áradatban nagyon keveset tudsz valójában megjegyezni. Ezzel mindannyian így vagyunk.

Ennek megvan a pszichológiai oka: igazából azt jegyezzük meg, amihez érzelmeket társítunk. Enélkül nem íródik be a memóriánkba. De ilyen sok érzelmet nem tudunk átélni rövid idő alatt. EA megjegyzéshez kellene a társas élmények is, ezért nem mindegy például a tanár vagy a csoporttársak személye az iskolai teljesítmény szempontjából.

A munkámból adódóan rengeteget olvasok (napi 50-200 oldalt). Amikor úgy érzem, hogy valóban meg akarom vagy meg kell jegyeznem a dolgokat, akkor kinyomtatom és aláhúzásokkal, jegyzetelésekkel, saját magamnak írt összefoglalókkal és elegendő időt hagyva dolgozom fel magamnak. Az olvasáshoz társított cselekvések mozgatják az érzelmeket, ezzel segítik a memóriát és az összefüggések megértését.

Sajnos ez korlátozza a feldolgozható információmennyiséget, ezért mindig megvizsgálom, hogy az adott téma mennyi figyelmet érdemel részemről.

Még írod, hogy a regényekre nem emlékszel. NEm is feltétlenül szükséges a részletekre emlékezni. Van, aki emlékszik a szereplők nevére, más viszont arra a hangulatra, amit a regény kiváltott belőle, vagy éppen a történetre vagy a morális mondanivalóra, stb. Az a lényeg, hogy valamilyen módon hasson rád és erről tudjál utóbb. Ha ez megvan, akkor már érdemes volt elolvasni. Itt is igaz, hogy a kevesebb: több. Válogasd meg mit olvasol, szemetet olvasni ma már végképp nincs időnk.

Páv-on mondták, hogy sok mindenre úgy nézünk, hogy az az infó nem marad meg, de márpedig nem is gondolnánk, hogy megmarad s akkor veszi elő az agyunk ha kell.

Ha van kedved, honfoglalózhatunk. Tesóm miatt ráfüggtem, mert bizonygatni akarta ismerőseinek, hogy le tudja őket győzni, persze én játszottam helyette, aztán a ismerőseivel összeveszett, most meg játszhatok egyedűl. Ha van kedved.. nem erőszak. Játszunk! :)

Az emberi agy egy nagyon hatékony szerv. Amit nerm használ, azt egyre mélyebbre száműzi, vagy egyenesen el is felejti.

Ez a természetben egy nyerő stratégia. Amikor irreleváns és értelmetlen számadatok megjegyzése az elvárás (igen, az oktatási rendszer még mindig irreálisan sok lexikális, tudást és irreálisan kevés tehetséget vár el), az agy attól még nem fog másképp működni. Groteszk kissé, hogy ami mondjuk tízezer évvel ezelőtt előnyt jelentett, az ma hátrányt, és a közoktatásban jócskán előnyben van az, aki gondolkodni nem tud, de élő jegyzetfüzetként kitűnően megállja a helyét. De remélhetőleg ez változni fog a jövőben.

Addig pedig nem maradt más: próbáld meg a saját agyadat kicselezni! Kötni kell relevánsabb, akár vizuális élményekhez azokat az adatokat. Csak egy példa: az emberek jelentős részének fogalma nem volt róla, hogy mi történt '86-ban Csernobilban. Vagy ha valamit tudtak is róla, az évszámra biztosan nem emlékeztek. Ma megkérdezel 100 embert, 90 tudni fogja, és kb. 50 az évszámot is fejből mondja. Sőt, lesznek, akik név szerint sorolják a reaktor dolgozóit. ;) Miért? Mert volt egy sorozat, ami érdekes volt számukra, és ehhez kapcsolódtak azok az adatok, amik amúgy teljesen irrelevánsak lettek volna. Akkor könnyű megjegyezni egy adatot, ha ahhoz minél több inger párosul, illetve ha kellemes élmény kötődik hozzá.

Engem pl. mindig h*lyének tartottak a tanáraim nyelvekből. Mos van két nyelvvizsgám (angol, német), nem okoz gondot egy filmet angol nyelven, esetleg kis könnyítésként angol felirattal megnézni, és mellékesen: társalgási szinten tudok beszélni svédül. Hogy csináltam? Úgy, hogy nem a klasszikus értelemben véve tanultam, hanem kötöttem kellemes(ebb) dolgokhoz. Rengeteget fordítottam a hobbijaimmal kapcsolatos szakirodalmakat, meg végigrágtam magam pár angol és svéd nyelvű könyvön. Az elején nyilván macerás volt, meg természetesen a nyelvkönyv mindig kéznél volt, és ha valamit nagyon nem értettem, utánnanéztem. Ha valami szót nem tudtam, megnéztem a szótárban. Nem magoltam semmit... de ami 3-4-szer előjött, utánna már általában tudtam.

Egyébként meg: a lexikális tudás nagyon nem azonos az intelligenciával! Sem az emlékezőképességgel.

Különbözőek vagyunk, különböző képességekkel. Én úgy gondolom, hogy a cél az lenne, hogy mindenki a saját képességeivel érvényesüljön. A tudást, tehetséget, képességeket nem lehet egy egydimenziós skálán mérni. Nem lehet relációs jelet tenni mondjuk a nyelvtudás és a kottaolvasás között. Mert tök különböző dolgok. Lehet, hogy egy dologban nem vagy jó, másban pedig nagyon. Másvalaki meg pont fordítva van ezzel. Hasalj rá azokra a területekre, amik mennek, és amiket szeretsz csinálni! Ami meg nem megy, azon nem érdemes rágódni.