Mi érhető el a pedáns fegyelemmel? Meddig juthat egy ember, ha kiiktatja magában az összes hátráltató jelenséget?

Elérheti a saját korlátait.

Kényszeres az ilyen ember, magyarul munkamániás, a magánéletét nem tudja eligazgatni, ezért a munkájára vagy a hobbijára pazarolja az összes energiáját. Mint amikor valaki semmi mást nem csinál, mint egy gyufaszálakból épült palotát tökéletesítget, se a háztartással, se az egyéb munkájával, sem a családi-emberi kapcsolataival nem törődik igazán. Afféle falu bolondja, vagy őrült tudós lesz belőle.

Pl. a karrierépítésben ez azért nehéz, mert egyformán kell hozzá a szakmai tudás mellett a kapcsolatépítés, ami ilyen merev, kényszeres módon nem működik, mert inkább megutálják a rigidségéért a monomániást.

Az nem igaz, hogy az ember mindent elérhet, amit akar. A gyakorlás nem elég, ha nincs meg a képesség. Ismerek irodalomkritikust is, meg műfordítót is, akik eszméletlenül tehetségTELENEK, mindkettő túl van az ötvenedik évén, egymás után adja ki a tényleg pocsék köteteket, és nem tanulták meg a szakmát, észre sem veszik magukat. Mint mikor egy kövér nő a súlya ellenére kiperdül a színpadra balettozni évekig, és nem tűnik fel neki, hogy folyton elesik.