Az emberek miért rajonganak az erőszakért?

Mert az ember részben ugyan lelki/szellemi lény is, tud "angyali" is lenni, de másrészt rendszertanilag meg egy állatfajhoz tartozik, a homo sapiens sapientishez, és mint ilyen, kódolva van belé genetikailag, főként a "him egyedekbe" a küzdelem, a harc, az erőszak, ami szükséges volt, és lehet ma is a túléléshez, vagy a "nőstények" figyelmének a kivivásához.

És ezen nem kell megbotránkozni. Ez is a lényünk része. A boksz, a sport, a küzdelem békés formái pedig éppen hogy segitenek anélkül átélnünk és kiélnünk magunkból az ilyen jellegű késztetéseinket, hogy bárkinek senvedést okoznánk vele!

A gyilkossággal, az erőszakkal ez nem vehető egy kalap alá. Háborúk pedig vannak, voltak és lesznek, amig ember él a földön. És ha nem élne, utána is, mert bizony az állatvilágban is jelen vannak a fajok közti háborúk, néha olyan szervezett módon, akár az embernél. Lásd: ausztrál vöröshangyák vs. fekete hangyák (lehet, hogy van profibb nevük)

Ennek pedig az az oka, hogy rengeteg faj él a bolygón, de a terület és az erőforrások végesek, igy időről időre megküzdünk értük egymással. Ez is a természet, vagy ha úgy tetszik a teremtett világ velejárója. El kell tudni fogadni a létjogosultságát!

Állati ösztön.

Amíg ki nem találták, hogy meg lehet beszélni a dolgokat (politika), addig ökölvívással dőlt el, hogy kinek van igaza.

Mivel ez nem történt olyan régen, s nem is egyszerre, így nem tűnt el.

A mai napig megfigyelhető, hogy egy gyermek, ha nem is látott erőszakot, előbb utóbb kipróbálja azt. (Csap, üt). Mivel ez egyszerűbb és ösztönösebb dolog, mint elmagyarázni a másik fejlődésben lévő, erősen korlátolt értelemmel (mivel gyerekek!!) rendelkező ovistársának elmagyarázni, hogy ne gúnyolj mert fika lóg az orromból, mert rosszul esik, fáj hogy így beszélsz rólam, mentálisan sérülékeny leszek tőle, nem lesznek barátaim, lelki beteg leszek, ha felnövök stb.

Nyilván ha az ember nem kapja meg a szintén emberi találmányt, a helyesnek ítélt, aktuális morális nevelést, nem tanulja meg kezelni az indulatait, esetleg ésszel nem éri fel, akkor még mindig így oldja meg a problémáit. Kocsmai verekedések, hajtépő cicaharcok, pofozkodások, majd gyilkosság stb...

Természetesen van egy feszültség levezető motivációja is, lényegesen kevesebbet vesszük igénybe a testünket, annak ellenére, hogy annak igénye még mindig nem igazodott ehhez az új max 100 éves életmódhoz.

Csak saját tapasztalatból tudom mondani, magyarázatot nem tudok adni rá, de egy 2 km-es futás után kevesebb erőm és kedvem van valakit megverni, mint előtte.

Gyakran összecseng a mentális és fizikai feszültség. (Pl. nem jó a géped, de el kéne küldeni azt a fontos nnnnagyon fontos emailt, és annyira idegessé válsz tőle, hogy az asztalra versz, netán a géped püfölöd. Jobb nem lesz, de érezhetően kevésbé leszel feszült.)

Aztán, hogy ezekhez vonzódunk-e vagy sem (gladiátorharcok, sorozatgyilkosságok stb.) esetleg mi magunk válunk elkövetővé, az felsorolhatatlanul sok tényezőtől függ. Nyilván a gyermekkori bevésődések, de a későbbi behatások is nagy hatással vannak ilyen téren a pszichére, de biztosan vannak még olyan tényezők melyeket eddig nem vettünk figyelembe.

A tudomány jelen állása szerint, ha valaki erőszakosabb, vagy valamilyen úton vonzódik az agresszió megnyilvánulásához, valamilyen módon sérült.