Miért gondolják, h a gyúrástól jobb lesz az élet?

Elég egyszerű a válasz. Aki elkezd gyúrni, az általában nincs megelégedve önmagával. Csak egy egyszerű élethelyzetet hozok fel példának: mész a városban, és látod, hogy a kidolgozott testű fiúkat jobban megnézik a lányok, esetleg rá is mosolyognak. Kevésbé mernek beléjük kötni, nem néznek rájuk csúnyán a "rosszfiúk" stb. Rád meg senki nem néz, mert vékony vagy és nincs jó kisugárzásod. Esetleg beléd is kötnek, mert látják, hogy gyenge vagy mind testileg, mind kisugárzásban. Ezért irigykedsz arra a fiúra.

Elkezdesz gyúrni, gyúrsz 1 évet, sokkal jobban állnak rajtad a ruhák, jobb a testtartásod, jobb a megjelenésed, látod hogy megnéznek a lányok és mosolyognak rád. Valamint a rosszfiúk is hamarabb kapják el a tekintetüket rólad, mint te róluk.

Innentől kezdve sokkal szívesebben mész emberek közé, mert "élvezed a sok elismerést". Több az önbizalmad, bátrabb leszel bizonyos dolgokban, akárki akármit mond, hogy nem a külső számít, de a tekintélyed is nagyobb lesz stb.

Tehát nem közvetlenül lesz jobb az élete valakinek a gyúrástól, hanem közvetett úton, ezek miatt amiket felsoroltam.

Mindenkinek van egy valamilyen célja a sporttal, ha belekezd. Sőt, a cél változhat is idővel. Ott van például a +-100 blog indítója, ő fogyni akart, már látványos az eredmény, pedig még bőven van túlsúly rajta, de egyrészt a változás ösztönzi, hogy tényleg van eredmény, másrészt az új életmód már rögzült, "szokássá vált", már nem csak a fogyásért csinálja, hanem szívesen csinálja, új élményeket gyűjtött, amik elég erős ösztönző hatásúak.

Azt hiszem, Stephen King egyik mondása, hogy ha író akarsz lenni, olvass sokat és írj sokat, vagyis csinálni kell, és az generálja a folytatást, ha ráérzel.

> Én futni szoktam eljárni

Meg is van a problémád.

A futás a legrosszabb sport a világon. Rosszat tesz az izületeknek, csúnya leszel tőle, egyedül csinálod, unalmas. A tudatváltozás is kb 10km után jön, és csak néha.

Akkor inkább biciklizz, nem terheli az izületeket és izgalmasabb.

A kondi azért jó mert szép leszel, társas tevékenység(rengeteg edzőtermi haverom van). Inkább megnyugtatóan monoton, nem unalmas mint a futás.

Egy kiadós edzés után ugyanúgy megvan a "runners high", plusz az egész testes izomláz nagyon jó érzés.

Kihagytam egy hónapot most a korona miatt mert bezártak a termek. Csak bicóztam kb

Tegnap voltam megint gyúrni, olyan jó érzés hogy fáj mgmozdulni

Egyetem alatt "kondiztam" valamennyit.

Folyamatosan pozitív visszajelzések jöttek, alapvetően ronda férfiként is "megnéztek" emberek. Dicsértek ismerősök, ismeretlenek, ismerős csajok is megnéztek maguknak. Volt barátnőm is.

Pedig nem voltam különösebben izmos, de sportos külsőm volt.

Ehhez képest később elhíztam kifejezetten, azóta is tunya vagyok, hiába van jó szövegem, ha nem nézek ki jól és így még egy "átlagos" lányt sem nagyon találok magamnak, meg is tudom érteni.

Ellenben én a túrázásban, teljesítménytúrázásban találtam meg "önmagam". Sokat megyek egyedül, idegenekkel, ismerősökkel (na jó, most pont nem) de sokkal jobban érzem magam mind fizikailag (le is adtam pár kilót korábban 90+ is voltam, most 80 alatt) és mentálisan is.

Elmúlt időszakban elkezdtem megismerni túratársakat, akikkel el tudtam járni, vagy ha kicsit jobban néznék ki akkor már simán becsajoztam volna.

De össze hozott régi ismerősökkel, rokonokkal is, akikkel eddig maximum "családi ebéd" volt a közös, most meg együtt kirándulunk.

Csinálok valamit, tudok róla beszélni, szeretem, élvezem, ez már önmagában is jó. És még új embereket is ismerek meg, ami még jobbá teszi.