Kell? Nem. Biztos? Igen. Tessék, itt van, biztos jó lesz még valamire.
Miért tukmálják rá másra a szemetüket/haszontalan cuccaikat az emberek?
Családom, akiknek van egy lepusztult gáztűzhelyük, ami nem működik, de vigyem haza és majd megcsináltatom, jó lesz. Hiába tiltakozom, csak azért nem teszik be a kocsiba, mert nem nyitom ki és utána a sértődés.
Barátom ugyanez, rendel egy X helyről pl pólókat és tetszik neki a mintás zacskó. Immáron 20 db simán megvan belőle és minden alakommal eljátsszuk a fenti párbeszédet, amikor rádöbben, hogy nem tudja mire felhasználni.
Mással is így van. Neki nem kell, sajnálja kidobni, én pedig hiába szólok, hogy nekem pláne ne adja oda, de akkor is és várja a köszönetet + dicséretet, miszerint milyen jó, hogy megkaptam az adott dolgot, amire kijelentettem többször, hogy NEM KELL!
Mi bajuk van az embereknek?!
A legtöbb ember önző és csak azt látja jónak, amit ő gondol. Ez az élet rengeteg dolgára igaz.
Amúgy egyszerűen közöld, hogy nem kell, bocs, most menned kell. És hagyd ott az ilyen embereket.
Én meg azt nem értem, h miért nem tudod azt mondani: figyi, nem kellenek a szaraid. És elballagsz. Gondolom nem rögzítik rád szigetelőszalaggal.
Nekem nincsenek fölösleges cuccaim, mert kinyitom a számat.
Az én családomban is vannak ilyen emberek, sőt, férjem is hajlamos erre. Nekem van egy varázsszavam évek óta: Nem.
Nekem sosem volt tulajdonságom a cucchalmozàs, anyukámnak és apámnak viszont igen. Volt belőle sértődés, igen, de engem nem érdekel. A mi lakásunk nem néz ki úgy, mint egy piac. Férjem is néha előszedi a jó lesz még valamire dolgot. Nem, nem lesz jó. Ebben a szellemben dobtam ki, adtam el, jótékonykodtam el 10 zsák szemetet, ruhát, nem használt dolgot az utóbbi 3 hónapban, több 100 kilóval könnyebb lett a padlásunk. A lakásunkban nem tudok olyan dolgot mondani, ami felesleges.
Amúgy nem tudom, mi bajuk van. Oké, egyszer megkérdezi, nem kell, el lehet felejteni, de ez a tukmálás nekem sem kenyerem. Ha sajnálja, adja el, jótékonykodja el oylannak, aki erre vevő!
Ott szoktam "felejteni", ahol éppen a kezembe nyomták a dolgot. Következő alkalommal jönnek, hogy ott felejtettem, mire közlöm, hogy igen, mert nincs rá szükségem. De újrakezdődik a tukmálás.
Amikor hozzám jönnek át, akkor el is hozzák persze, ilyenkor szokott a kukába kerülni habozás nélkül és sértődés lenni az "ajándékozó" féltől. De valahogy sose veszik ki a szemetesből...
Csak olyan bosszantó minden családi eseménynél ezt eljátszani többször + még otthon a barátom is megrögzött gyűjtögető, "valamikor még jó lesz" mondattal.
Fuhh na azt hiszem akkor én a másik oldalon állok, megrögzött gyűjtögető vagyok :D persze nem tukmálom rá másra, de azért jól esik ha valamitől úgy szabadulhatok meg, hogy valakinek még tetszik is.
Nálam már csak anyám a rosszabb, aki visszacsempészi a jótékonykodásra szánt, megunt régi gönceimet a szekrényembe, amikor meglátom, hogy megint ott van, akkor rákérdezek és nagy nehezen bevallja azzal a címszóval, hogy “alig volt rajta egyszer-kétszer” vagy “hiszen ez még új”.
*rajtad (lemaradt a D)
Amúgy a tesóm is szokott ilyeneket csinálni, pl vesz egy megvesz egy gatyát az utolsó méretben akciósan és utána szalad hozzám, hogy megvette de nem jó rá, így elhozta nekem.
Mindegy neki, hogy nem is az én stílusom,
hadd legyen még több felesleges gönc.
A legjobb talán ha vissza ajándékozod, így nem bántod meg az adott illetőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!