Nyitni a világ felé?!

Sziasztok! En egy 20 éves mozgássérült srác vagyok. Kezdem ott a sztorit,hogy én gyerekkoromba egy nagyon elnyomott,visszahúzodó kisfiu voltam.. Sok trauma ért az emberek miatt. Otthon is voltak problémák az édesanyám gyakorlatilag elhitette velem,hogy egy senki vagyok és állandóan basztatott a tanulással.. Az édesapám le se szar kitagadott,mondván én nem az ő gyereke vagyok. Telt múlt az idő és sikerült megtanulnom biciklizni is stb.. egész jól tanultam, ügyvédnek készültem aztán a betegségem okán meg kellett mütettni a csipőmet(csipoficam) itt gyakorlatilag annyi lett az akkori terveimnek.. utána még volt egy nagy gerincműtétem akkor utána kezdett el bennem megváltozni valami,elkezdtem sportolni és akartam fejlődni

! Aztán ahogy telt az iďő elkezdtem befele fordulni.. lett ugyan egy egész komoly kapcsolatom 17 évesen ez a nő mindent megtett vna értem.. nagyon megszeretett és én is őt azonban a betegségem tudata engem elkezdett megkeseríteni.. mindig az kezdett el járni a fejemben,hogy vajon mikor lesz az,hogy elém áll és azt mondja,hogy vége.Gyakorlatilag ez a 3 ev pár napja zárult most le és ma nagyon ramatyul érzem magamat mert ennek ellenére én meg is csaltam ot egy tőlem fiatalabb lánnyal és mindig bunko voltam vele. Ez a kapcsolat lezárult és ezt el kell fogadnom! Viszont ezzel a lánnyal most elkezdett valami mostmár komolyabb lenni mert egyre többet beszélünk és talalkoztunk is, de most attol félek nem tudok változtatni magamon és előjön megint belőlem az,hogy én örökké beteg leszek stb és ezt nem szeretném!Változni szeretnék végre és soha nem keseregni.. De én olyan ember vagyok.. aki az intelligenciája miatt sajnos mindig oda jut vissza ahol idáig tartottam.. Hogy tudnám ezt leküzdeni?