Hogy tudnák egy afféle, , átjárót" nyitni az alvilág/spirituális világ/blabla és világunk között?

Sehogy.

A világ, ahol a szellemek "vannak" és ez a világ nem két külön világ. A világ különböző finomságú rétegekből tevődik össze, amelyek egyszerre léteznek egyazon helyen, és időben. A szellemet az embertől összesen annyi különbözteti meg, hogy nincs szilárd fizikai teste. Te, én, Ozmium, és minden más ember, és a szellemek is egyetlen világban élnek. Neked is van olyan részed, ami a szellemi rétegekben található, és ha meghalsz, akkor először csak a fizikai tested hal meg, de te magad nem kerülsz sehova, mert a szellemi részed már eleve ott volt, párhuzamosan, ahol a halálod után lesz. A különbség csak annyi, hogy már nem lesz szilárd tested, amivel a fizikai anyagot észleld. A világ hét nagy ilyen rétegből tevődik össze(ennyire szokták bontani minőségüket tekintve), és ezeket a rétegeket tovább árnyalják a rétegen belüli különbségek. Ezt úgy képzelheted el, mint ahogy a fizikai világban van a szubatomi, atomi, mikro, és makro világ, ahol látszólagosan más törvények uralkodnak, de valójában egy közös attribútum adott. Ugyanígy van a többi réteggel is. De ettől még te egyszerre élsz ezekben a rétegekben, mert egyszerre vannak atomi, és látható méretű részeid is. Ugyanígy vannak nem méretük miatt láthatatlan részek is. Ezért kaput nyitni nem lehet, mert nincs honnan, és nincs hová. A világ egyetlen egységes egész, és csak a benne élők képesek a rétegei között különbséget tenni.

Nem kell meghalnod, hogy a láthatatlan, "izgalmas" részeit szemlélhesd a világnak. Elég, ha a figyelmedet oda fordítod, ahová eddig nem figyeltél, mert azt hitted, nem láthatsz oda, mert messze van, és különleges képességek kellenek hozzá. De mivel a világ ezen rétegeiben is ugyanúgy létezel, mint abban, amit látsz, és hallasz, csak a figyelmed irányát kell megváltoztatnod, hogy észrevedd a "túlvilágot", vagy ahogy épp kedved van nevezni.

Az a szellem(az elméd, és érzéseid) elkorcsosulásához vezet, és eltávolít attól, amit keresel. A lefelé tartó útvonalon elveszíted a képességed, hogy a legtöbb dolgot észleld a nem látható szférákból, és csak azokat fogod látni, ahol a szenvedés zajlik, és csak ebben lesz részed neked is, mert erre válsz fogékonnyá. Nem a következményei lesznek "kellemetlenek", nem a kockázat nagy, hanem törvényszerűen rosszabbul fogod magad érezni. Pusztán azért, mert azokra a rétegekre teszed magad érzékennyé, ahol a szenvedés az uralkodó érzelem, és érzésforma.