Miért "gazdagoznak" engem le? Egész életemben egyfolytában dolgoztam.

Mond azt hogy igen.

Ne akarj közéjük tartozni felfelé emeld magad tölük ne pedig lefelé hozzàjuk.

Mert itthon bizonyos körökben már gazdagnak számít, persze statisztikailag még messze vagy tőle.

Egyébként meg nem feltétlenül az határozza meg, hogy valaki dolgozott vagy nem.

Én lusta léhűtőként pont azt látom, hogy rengeteg embernek százmilliók folynak keresztül a kezeiken, mégsem tudnak felmutatni belőle igazán semmit.

Pont ezért nem is volt soha motivációm, hogy olyasmit tanuljak, amiért jobban fizetnek. Rengeteget olvasok és művelődök, de saját belső indíttatásból, nem azért, hogy a munkaerőpiacon (különben is gyűlölöm ezt a kifejezést) többet érjek.

Külön kell választani a tipikus prolikat, akik keressenek bármennyit, mindig sírnak, de persze cigire meg piára telik meg kihozni telefont 0 Ft-ért 24 havi hűségidővel, költségvetést persze lusták csinálni, hiszen kinek van arra ideje 8 órás tinglitangli meló meg BKV-zás mellett, a végén még fél órával kevesebbet Facebookozna egy nap.

Meg azokat, akik arra próbálnak meg rávilágítani, hogy mennyire számít a családi háttér. És nem feltétlenül anyagiakra értem. Én sokszor éreztem úgy, hogy talán még állami intézetben nevelkedve is előrébb tartanék, mert akkor nem dobáltam volna éveken át feneketlen kútba a pénzt abban a reményben, hogy családként közösen erősebbek vagyunk és jobban tudunk növekedni meg nem kellett volna pszichológushoz járnom évekig, hogy feldolgozzam, hogy a hozzám legközelebb álló két ember a legmérgezőbb, aki a környezetemben van és minden kapcsolatot meg kell szakítanom velük minél hamarabb.