Hogy hogyan fogadjam el, hogy egy "little", vagy ha úgy tetszik egy Adult Baby pelenka fétis nélkül vagyok? 26F

Látod, ez a gond a mai világgal! Hogy egy teljesen normális emberi tevékenységet már szinte összemosunk perverziókkal és fétisekkel...

A világon semmi gond nincs azzal, ha valaki lekuporodik a földre, és játszik felnőttként. Szerinted akik a gyerekükkel, unokájukkal ülnek le játszani, azok merő kényszerből teszik? Van, aki igen, de sokan őszintén élvezik, hogy újra gyerekek lehetnek. Ahogy ugyanez van játékvásárláskor is a gyereknek. A szülő sokszor a saját gyerekkori álmait valósitja meg, amikor kiválasztja az ajándékot.

És sok "felnőtt" tevékenység, a csapatsport, a kirándulás, a strandolás, a kreativ hobbi, az alkotómunka, a gyűjtőszenvedély, terepasztalkészités, stb. mind-mind felnőtt köntösbe bújtatott játék, amit a gyermeki énünkkel élhetünk csak át igazán!

Férfiasabb férfinak éreznéd magad, ha amiatt kuporognál a földön, mert pl. felnőtt módra részegre ittad volna magadat? Gondolom, nem.

Kinek mi köze hozzá, hogy mivel töltöd a szabadidődet?

Amig nem munkaidőben kuporodsz le matchboxozni egyet a munkahelyeden, addig magánügy...

Amúgy csak úgy mondom, hogy 32 éves férfiként én előbb ülnék le melléd legózni egyet, mint elmenni sörözni meg bulizni. Pedig nekem is van szakállam. És nem érzem magam mégsem debilnek egy percig sem.

A felnőttek mind gyerekek a maguk módján, ha nekem nem hiszed el, kérdezz meg egy 80 évest. Azt fogja mondani, hogy a lelke egy része örökre gyerek maradt, bárhány éves is volt. A másik része meg örökre 20 éves. A többi életkort meg csak a tükörbe nézve tapasztalta meg. A léleknek nincs gyerekkora meg öregkora. Csak a test változik nagyot közben.

Ez szerintem sem aberráció, csak szorongsz egy olyan dolog miatt, amitől félsz, hogy mások nem fogadnák el, vagy máshogy fogják fel.

Pedig ahogy előttem is írták, játszani nem szégyen, és tök oké, hogy megvan erre a vágy benned. Lényeg, hogy tudod kontrollálni.

Nyilván vannak felnőttek, akiknek nincs igényük ilyenre, meg "kinőtték", de nekik is ugyanúgy vannak más vágyaik, hobbijaik. És tényleg annyira szomorú, hogy ezt meg perverzióval mossák össze, meg be kell skatulyázni valami "másság"ként.

26 vagyok, az első gyerekemet várom, és már legszívesebben most is estimeséket olvasnék. És nem a gyerek miatt, hanem mert én szeretem őket. :D És a mai napig a gyerekkori plüssömmel alszom - ami szent és sérthetetlen -, pedig mások szerint biztos ez se normális. De pl a munkába én se hozom magammal. :D

Szóval ne érezd magad rosszul emiatt!