Mit kell tenni vagy hogy kell ezt leküzdeni, hogy az embernek mély és tartós kortárs kapcsolatai legyenek?

Most leszögezem: ne írjon senki, hogy ismerkedni szeretne, nem fogok neten ismerkedni, főleg nem itt a Gyakori Kérdéseken!!!

16 éves vagyok és lány.

Eddigi életem során sose volt olyan baráti kapcsolatom, mint sok más embernek. Engem nem hívtak még el sose sehova, nem voltak nagyon közeli barátaim. Mások naponta vagy legalábbis hetente mennek bandázni, osztálytársak és nem osztálytársak is egyaránt. Nekem ilyenekben sose semmikor nem volt részem, mert nem tudok olyan szintű barátságot senkivel se kiépíteni, akikkel elmehetnék bárhova is. Jó példa erre a mostani helyzet: két és fél hónap telt el, senki nem írt rám, hogy hogy vagyok, ha én írtam rá valakire, vagy vissza se írt, vagy csak unottan válaszolt, mert senkinek nem vagyok fontos, és úgy érzem, soha nem is leszek az. A nyakamat teszem rá, hogy nyáron se fog senki rám írni. Az meg szerintem gáz, ha mindig én írok mindenkire.

Én vágyom arra, hogy bringázni menjek valakivel, vagy egyszerűen csak menjünk fagyizni egyet, de nem hív senki soha. Ha meg én hívok el valakit, akkor jaj most nem ér rá, oh bocsi, más tervem van. Már vágyom ezekre a barátságokra, hogy valakivel csak úgy elmenjek valahova, mert az egész életem úgy telik el, hogy a telefont nyomkodom, vagy a gép előtt ülök és sorozatot nézek.

A leggázabb ebben az egészben az, hogy tudom, hogy nem azért telefonozok folyton, mert otthon ülős típus vagyok, vagy a szüleim nem engednének el, hanem mert nem tudok normális kortárskapcsolatokat kiépíteni, és ez csakis az én hibám.

Mindenki azt mondta, hogy ne parázzak, mert majd a középsuliba könnyebb lesz az ismerkedés, de nem. Kib-sz-ttul nem. Mert középsuliba már úgy érkeztek sokan, hogy mindenkinek megvolt a kis baráti köre, volt, akik már óvoda óta ismerték egymást. Én ezekbe a baráti körökbe nemigazán tudtam csapódni, pedig próbálkoztam. Eltelik majd fél év, és nem találkozok egyik osztálytársammal se, és így sem fogok majd senkinek se hiányozni. De akik kb. 2 hete nem látták egymást, azok hiányolják egymást.

Én hatodik osztályban iskolát váltottam költözés miatt. Az ottani osztálytársaimmal volt kortárs kapcsolatom, rendszeresen lementünk a játszótérre bandázni meg fagyiztunk, sütiztünk. De mióta eljöttem onnan, megszakadt az ottani osztálytársaimmal is a kapcsolatom, mert egy idő után már csak én írtam nekik, és ők nem írtak nekem. Aztán már az üzeneteimet se nézték meg. Amikor hatodik osztályban sulit váltottam, ott se tudtam úgy beilleszkedni, hogy én is fontos legyek nekik vagy engem is elhívjanak akárhova is párszor, mert már ők akkor ott voltak 6 éve vagy még annál is több éve egymásnak. És ez a legnagyobb probléma velem: szinte sehova nem tudok beilleszkedni, senkihez nem tudok csapódni. Ebben is én vagyok a hibás, mert mások be tudnak normálisan csatlakozni az osztályba, csak én nem.

Nem vagyok egy antiszociális barom, legalábbis én nem tartom magam annak, vannak az iskolába úgymond haverjaim, akikkel elnevetgélek meg minden, de iskolán kívül köszönik szépen, nem kérnek belőlem.

És a jelentől jobban csak a jövőtől félek, hogy mi lesz majd felnőtt koromban. Egyáltalán lesznek olyan barátaim, akik igazán a barátaim és nemcsak haverok? Lesz párom, aki mellettem van?

Nem tudom, ez mennyire számít, és tudom, hogy így is hosszú, de azért leírom:

anyámnak és apámnak sincsenek kortárs kapcsolataik. Nincsenek úgy igazán barátaik. Apámnak azért nincs, mert bevallása szerint nem kellenek neki se barátok, se ivócimbora, anyámnak pedig nagyon rövid és tartóstalan (WTF) kapcsolatai vannak. Tehát pár hétig meg hónapig öri barik, aztán anyám csalódik bennük, és utána pár hét múlva már mások lesznek az öri barik. Van egy öcsém, aki teljesen társasági ember, ő hetente többször is elmegy a barátaival bandázni meg minden.