Amikor kívülről látjátok, halljátok magatokat, fotón, videón, milyen érzéseitek vannak, hasonlít a belső énetekhez vagy nem ilyennek érzitek magatokat?

Nem szeretem látni magam fotón videón! Nem hasonlítok arra amilyennek érzem magam. A fényképezőgép mögött szívesebben vagyok, mint előtte. ;-)

Ahogy öregszem egyre kevésbé viselem jól kívülről látni magam. Belül huszonéves vagyok, kívülről...

48F

Én valami nagy összeesküvés áldozata vagyok, vagy elraboltak az ufók, nem tudom.

Belülről egy kedves, fiatalos, vagány fickónak érzem magam, videón meg egy zsémbes, öreg, ronda sehegfej, vmi elképzelhetetlenül idióta hanggal. Szoktam is kérdezni, h ki az a majom a videón. Amikor mondják, h én, akkor mindig őszintén elképedek.

Még nem találkoztam olyan fotómmal, amelyik belső énemet tükrözné vissza.

Egy sorozatgyilkos is lehet jőképű, búgóhangú, ám ha valaki nem ilyennek tart, még nem jelenti, hogy az vagyok.

En ritkàn làtok magamrol videokat nekem inkabb ijesztö volt kicsit..

Csalàdi beszélgetések közben nekem rengeteg mimikàm van, fejmozgàssal kisérve, rengeteg gesztikulàcio, mintha folyamat vmi "nyüzsgésben"lennék, mig en ugye azt làtom embereken meg azt hittem en is olyan vagyok mint pl a riporterek hogy beszed közben joforman csak a szàja mozog mindenkinek amugy meg mozdulatlan egyenes fejtartas, keze leengedve.

Mintha vmi "idegbeteg"lennék :D

Látni is, hallani is utálom magamat. Pedig tükörben teljesen elfogadható vagyok, videón/fényképen pedig dagadt. A hangom pedig életben (szerintem) normális, felvételről pedig nyávogós.

N/34

öszintén olyan érzésem van mintha nem is egy emberi lényt látnék videón vagy ilyen random paparazzi fotókon. Valahogy nem találom magamban az emberi formát, mint valami eldeformált nyomi lény - úgy látom magam kívülről.

Pedig tükörben tetszek magamnak, meg ilyen jól beállítót fotókon is.

24L