A visszautasított emberek miért szokták előszeretettel leidiótázni és lejáratni a másik embert?

Most az lényegtelen, hogy milyen neműek, és milyen kapcsolat. A lényeg az, hogy nagyon nehezen, gyerekesen kezelik sokan. Mi ennek az oka? Igen, engem is utasítottak már el. Vergődtem rajta maximum 2 hónapig magamban, és utána éltem tovább az életem. De amikor én utasítok el bárkit, ott látom, hogy évekig megy ez a szánalmaskodás. A rekord eddig 6 év. Még mindig lejárat engem és szenved.

Egyébként olyanoktól szoktam megválni, akik átvernek, bántanak engem valamilyen módon, és húzzák az időmet feleslegesen. Példák: Lánynak nem voltam szimpi, ezért nekem esett facebokon. Először megkérdeztem, hogy mi a baja, aztán inkább szapult tovább, ezért letiltottam. Hiszti, vergődés a végeredmény. (Miért csodálkozik a végeredményen?)

Másik példa: Fiúval beszélgetünk, megbeszélünk egy randit. Az időpontot módosítjuk, mert egyikünknek sem jó. A randi helyszíne megbeszélve, csak az ideje nem. Másnap felvetek egy idöpontot. Megnézi, nem válaszol rá, és kb. 2 órával később kirakja, hogy xy-nal kapcsolatban. Én csak nézek, hogy ez mi a f@sz, majd törlöm és tiltom. Két évvel később az autóból kinéz, észrevesszük egymást, majd sértetten leidiótáz és tovább hajt. 😮Oké.

Következő eset: Egy pasival összejövök, 3 hónappal később lebukik azzal, hogy megcsalt. Szakítok vele, majd azt hallom vissza magamról, hogy egy hülye qrva vagyok. 😮 Oké.

Következő: Csajról kiderül, hogy egy rosszindulatú rohadék szemétláda, aki engem is furkál. Megszakítom vele a kapcsolatot, ezért elkezd zaklatni. Majd amint azt veszi észre, hogy ennek nincs értelme, elkezd különböző pletykákat gyártani rólam.

Több esetet nem írok le, mert sokat tudnék még felsorolni.

Érdekelne ennek a lélektani háttere (ha van egyáltalán lelkük ezeknek). Egyszerűen igyekszem korrekt módon lezárni a kapcsolataimat, de a másik fél akadályoz a hozzáállásával.