Félsz sok (idegen) ember előtt megszólalni, de változtatnál ezen?

Nem mentem volna el magamtól, de az élet rákényszerített, hogy beszéljek többször is sok ember előtt.

Valóban az egyetlen hatásos ellenszer, ha az ember csak azért is megteszi. De így is bele lehet égni, nekem olyan súlyos volt, hogy elfulladt a hangom, remegett mindenem, nem kaptam levegőt. Kb. mintha úgy kéne megtartani egy beszédet, hogy közben lefutod a maratont. Ezen azzal tudtam csak segíteni, ha az elejét poénosra vettem és megnevettettem a közönséget. Most már ritkán van ilyesmire szükségem, de felolvasni most sem tudok. Nem tudom, ez miért van. Valószínű a tudat, hogy nem akkor állok meg, amikor szükségem van rá, hanem ott az a rengeteg szöveg és nem lehet abbahagyni...Az a rémálmom. A felolvasásokat úgy szoktam intézni, hogy valaki másé legyen. Egyébként amint mindezen sikerül túljutnom, nagyon magammal tudom ragadni a hallgatóságot. Valószínű annyi adrenalinnal jár nekem egy beszéd elmondása, hogy azzal magammal ragadom a hallgatóságot is. Szerencsére nem túl gyakran kell beszédet mondanom. Nagyon utálom, de meg tudom oldani, és egyértelmű számomra, ha rá lennék kényszerítve napi szinten, most már hamar belerázódnék és elmúlna ez a nagy félelem. Még általános iskolában kezdődött, egy szavalóversenyen belesültem egy versbe, mert sajnos csak előző nap tanultam meg és semmi nem jutott belőle eszembe. Akkor én olyan szinten megszégyenülve éreztem magam, hogy onnan kezdve rettegtem a sima iskolai feleléseknél is. Volt olyan, hogy középiskolában azt kellett hazudnom, hogy valami van a hangommal, mert képtelen voltam felolvasni a rám osztott szöveget.

Toastmaster előadásokon voltam párszor, nem rossz, de úgy beüt a lámpaláz, hogy a 3.-ra már nem mentem el

pedig kéne :D

27f